Régi kedves ismerősöm keresett meg egy kéréssel,teljesíteném-e egy régi álmát, ami egy patchwork ágytakaró a hálószobájába.Megbeszéltük a színvilágot, az anyagok kiválasztását rám bízta, és kezdődhetett a munka. Amikor a gondolat megszületett a fejemben arról, hogy néz majd ki, bevallom nem is sejtettem, hogy mire elkészül, több mint 2000 darab lesz a felhasznált elemek száma.
Lehet jobb is, hogy nem az előre eltervezős kiszámolós fajta vagyok, hanem a fejemben kialakult képet szoktam tárgyiasítani. Nem vagyok biztos benne, ha pontosan megtervezem, kiszámolom, akkor is ilyennek születik ez a gyerek 🙂
Ezt is hímzőöltéssel tűztem ami igen hosszúra nyújtja, az amúgy sem rövid munka fázist.Ennél a takarónál jöttem rá, hogy körbe kell vennem magam varrás közben asztalokkal, amik helyettem tartják tűzés közben, nehogy “túlgyúrjam” magam. Nem kis fizikai igénybevétel egy ekkora takaró tartása mire az ember túljut az összes odaszánt öltésen. A méretét persze nem írtam fel,( itt mindjárt kiderül, hogy akkor még naplót sem vezettem) de úgy emlékszem 240×270-es.A sarkába belekerült az akkor használt logóm, mostanában már a hátára varrok az egyik sarkába hímzett szalagot, amin a készítés dátuma is szerepel a nevem mellett.
Készült hozzá két díszpárna is, a maradék blokkokból, applikálva. Rendelőjét nagyon boldoggá tette amikor birtokba vehette végre. Nekem pedig akkor tűnt fel, hogy minta ügyileg két dimenzió is felfedezhető rajta, amikor az elkészült képeket megláttam. Szerettem ezt a takarót is mert így utólag látom hogy hatalmas fába vágtam vele a fejszém, de én győztem, és ez iszonyú jó érzés.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: