1.0Tűvarázslathttps://tvzs.cafeblog.huTeési-Vass Zsuzsannahttps://tvzs.cafeblog.hu/author/teesi-vass_zsuzsanna/<p> </p> <p><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2016/02/Opera-mellett.jpg"><img class="alignnone wp-image-7405 size-large aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2016/02/Opera-mellett-600x450.jpg" alt="Opera mellett" width="600" height="450" /></a></p> <p><strong>Nincs három hete, hogy belekiabáltam a világba, dolgozni szeretnék, nem kicsit, hanem nagyon, és az általam lehetségesnek tartott munkák közé beírtam életem álmát is, hátha...</strong></p> <p>Ülök a vonaton, és próbálom elfogadható pozícióba állítani a vigyort a fejemen- mégsem járja, hogy egy meglett hölgy- látszólag minden ok nélkül, kamaszosan vihorásszon magában, miközben folyamatosan potyognak a könnyei....</p> <p>Eszembe jut az előadás, amikor megfogalmazódott bennem, mi is szeretnék én lenni úgy igazán...</p> <p>Az Operaház Fantomját néztük meg, ahol én ugyanígy vigyorogtam és sírtam egyszerre... Ott hasított belém először, hogy én színházi jelmezeket szeretnék varrni. Néztem az előadást és folyamatosan törölgettem a szemem.</p> <p>Gyönyörű anyagok, szebbnél szebb fazonok, mindig új és újabb kihívás... Tök egyszerűen megvalósítható álom.... Vagy lehet, hogy nem?</p> <p>Aztán teltek az évek, és én mindig valami mást dolgoztam, volt ami hasonlított kicsit, volt ami kicsit sem. Tanultam ezt is azt is, próbáltam megvetni a lábam a munka világában. Három gyerek mellől nem egyszerű, főleg ha makacsul elutasítja az ember lánya a  kulcsos-napközis verziót...</p> <p> Egyszer csak kiürült a ház, mindenki saját lábra állt, így megint álmodhatok egy szépet, most a  "B " verzió elején, ötven felett. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk ezzel így...</p> <p>Próbáltam így is úgy is, de valahogy mindig félresiklott a próbálkozás, nem hozta meg a várt eredményt a befektetett energia. Most már tudom, nem az volt az én utam.</p> <p>Amikor  többedszer szembesülünk udvarias mosolyon tálalt elutasítással, kicsit megroggyan a lelkesedés, kicsit belefáradunk és kezdjük elhinni, hogy lejárt a szavatosságunk...</p> <p>De... az ember lánya konok és nem adja fel... Aztán jön a mindent megváltoztató merész ötlet. Ha már blogot írok, lehet az a legjobb megoldás, ha világgá kiabálom a problémám, minél többen tudják annál nagyobb az esély... Csak nyerhetek.</p> <p>A bejegyzés aztán kéthavi nézettséget produkált/pár nap alatt/ a Startlapos kiemelés okán, és elkezdtek jönni az üzenetek... Egyik a másik után, csak kapkodtam a fejem.</p> <p>Az első levelek egyikében jött az infó, hogy az Operaház varrodájában éppen keresnek varrónőt. Szerintetek mekkorát visítottam? </p> <p>Az agilis ötvenes fel s alá rohangál, időnként sikítozik és nem bír magával a gyönyörűségtől. Udvariasan válaszolgat a levelekre, hisz ha valaki vette a fáradtságot és billentyűzetet ragadott, hogy írjon nekem- a legkevesebb hogy válaszoljak, megköszönjem.</p> <p>De én már akkor tudtam, hogy én ezt akarom... és éreztem hogy ez az a bizonyos hajó.... Csak pályázatot kellett írnom és csak egy egész kicsit várnom.</p> <p>Alig telt el három hét, és már túl vagyok két próbanapon, megkaptam amire vágytam, olyan munkám lesz amit mindig is szerettem volna...</p> <p>Vicces volt, hogy már az első napom úgy elvarázsolt, egyáltalán nem tűnt fel hazafelé, amikor mindenki leszállt körülöttem a vonatról, és én megérkeztem. Nem ismertem meg az állomást, még bosszankodtam is, hogy miért állunk már 15 perce... </p> <p>Imádom a kis utcát, ami odavezet, a hangulatot ami ott van, a munkát, a kollégákat, a gépeket, a rongyokat. Mindent. Úgy, ahogy van. Megérkeztem. Megkaptam. Köszönöm, mindenkinek aki segített, biztatott szorított értem.</p> <p> </p> <p>Ui: A telefont mindig fel kell venni, akkor is, ha nem ismerős a szám, és akkor is, amikor éppen mossák a hajadról a festéket a fodrásznál és telefonálás közben szanaszét csöpög a vörös lé.... </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>richhttps://tvzs.cafeblog.hu/files/2016/02/DSC04057-150x150.jpg150150