1.0Tűvarázslathttps://tvzs.cafeblog.huTeési-Vass Zsuzsannahttps://tvzs.cafeblog.hu/author/teesi-vass_zsuzsanna/<p style="text-align: center">Sokan vagyunk, sokfélék a <a title="Cafeblog VIP-es" href="http://cafeblog.hu/">Cafeblog VIP-es</a> csapatában. Összetartozunk, de nem ismerjük egymást, az utcán valószínűleg simán elsétálnánk egymás mellett, akár azzal a társunkkal is, akivel  előző nap közösen szerkesztettük a <a title="Facebook-os oldalt." href="https://www.facebook.com/cafeblog?fref=ts">Facebook-os oldalt.</a></p> <p style="text-align: center"> Ezen akart változtatni az aki kitalálta, hogy válasszunk párt magunknak, kérdezzük ki, írjuk meg egy posztban, így próbáljuk megismerni  és megismertetni egymást, ki-ki a saját olvasótáborát is bevonva ebbe a keddenként megjelenő stafétaszerű kérdezz-felelek játékba.</p> <p style="text-align: center"><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/Erika.jpg"><img class="alignnone wp-image-5549 size-large" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/Erika-450x600.jpg" alt="Erika" width="450" height="600" /></a></p> <p style="text-align: center">Az én választottam, az <a title="Ápolónő blog" href="https://apolono.cafeblog.hu/">Ápolónő blog</a> írója: <a title="Sebők Erika." href="https://www.facebook.com/erika.sebok.98?fref=ts">Sebők Erika.</a> Mindig is érdekelt a gyógyítás, gyerekkorom óta szívesen nézem a különböző műtétekről szóló ismeretterjesztő filmeket, kórházi történeteket. Erika közvetlen, kedves stílusban mutatja be munkáját, mesél csicseregve, mintha egy kávézóban ülve beszélgetne a barátnőivel. Szeretem, ahogy írásaiból árad a lelkesedés, amivel a munkáját végzi.</p> <p style="text-align: center">Az ápolónő történetei megmutatják az érem másik oldalát, megismerhetünk egy olyan embert, akinek a hivatástudata felülír minden mást az életében, példája reményt adhat arra, hogy minden probléma megoldást nyerhet, ha megfelelő emberek vannak, a megfelelő helyen.</p> <p style="text-align: center">Olvasás közben szépen lassan kiderül, milyen pozitív, színes egyéniséget takar a fehér köpeny.</p> <p style="text-align: center"><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc56.jpg"><img class="alignnone wp-image-5606 size-large" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc56-450x600.jpg" alt="nlc5" width="450" height="600" /></a></p> <p style="text-align: center">A kérdések könnyen megszülettek, a válasz is hamar megérkezett rájuk, öröm volt együtt dolgozni. Erika felhatalmazott a szöveg kurtítására, de szeretném, ha Ti is abban az élményben lubickolhatnátok mint én, amikor először olvastam sorait.</p> <p style="text-align: center"><span style="color: #808000"><em>-Ápolónő lettél, mert így hozta az élet, vagy ápolónő lettél, mert az akartál lenni?</em></span></p> <p style="text-align: center">Igen, az élet hozta így. A történetem mélyen gyermekkoromban gyökerezik. Egészen kicsi lány voltam, és lakott a szomszédunkban egy öreglegény. Gyermekei nem voltak, magányosan éldegélt. Nekem korán elhunytak nagypapáim, így ő lett a mi "pót nagyapánk". Rajongásig szerettem... Mikor már nagyon beteg lett, édesanyámmal ápolgattuk közösen. Én gyakran ültem mellette, meséltem neki, felolvastam újságból, borogattam, ha lázas volt, etettem, ha éhes volt..</p> <p style="text-align: center">Halála előtt pár nappal, megígértette velem, hogy az lesz az életcélom, hogy a betegeken segítek, hiszen (szerinte) én erre születtem...12 éves voltam ekkor... Annyira mély az emlék a mai napig is, hogy látom, hallom szavait... Ápolónő lettem, és nem bántam meg s hiszem mai napig is: Igaza volt!</p> <p style="text-align: center"><span style="color: #808000"><em>-Hogyan éled meg a sikereidet, és hogyan dolgozod fel a kudarcokat?</em></span></p> <p style="text-align: center">Rengeteg siker és kudarc ér mindennap. Apró, néha kicsiny történések, melyek a beteg számára óriási erőlelépések. Nekem siker az, ha látom csillapodtak fájdalmai és tud mosolyogni, siker, ha egy magatehetetlen beteget ellátok: megetetem, megitatom,tisztába teszem. Bármi, amivel ahhoz járulok hozzá, hogy a komfortérzetét növeljem kiváltja azt a hálás, békés, boldog tekintetet, mellyel megszorítja kezem, s azt mondja: Köszönöm...</p> <p style="text-align: center">Hatalmas öröm, ha sikerül egy újraélesztés, és ez a beteg amint lehet hazamegy, még ha nem is tudja, ki volt az, aki az életét visszaadta, belülről ilyenkor mosolygok, kemény csata volt, s már nem is fontos az, ki is segített, csak az, hogy ő most kapott még egy lehetőséget..</p> <p style="text-align: center">Kudarc? Az is van bőven, van hogy egyik pillanatban örülsz, a másikban sírsz... A mi munkánk már csak ilyen...</p> <p style="text-align: center"><span style="color: #808000"><em>-Legnagyobb sikered és kudarcod, mesélnél róla?</em></span></p> <div>Huh, hát rengeteg van... Hogy mindkét kérdésedre válaszoljak egyszerre, kiválasztottam egy olyan történetet, ami ha eszembe jut, mindkettő érzést előhozza bennem</div> <div>Egy nagyon kedves bácsiról szól, akinek sajnos le kellett vágni a lábát. Ismertem a feleségét, családját régről, édesanyám munkatársa volt. Tőlünk, a kórházból elég gyenge, elesett állapotban került ki, mert haza akart menni. Megkért a családja, segítsek neki újra talpra állni.</div> <div>Hónapokig ápolgattam felfekvéseit, mamával közösen etetgettük, erősítettük, tornáztattuk.. Majd egy nap beért a munkánk gyümölcse: eljutottunk odáig, hogy járókeret segítségével végre felcsatolhattuk a műlábat... Hatalmas sikerként éltem meg én is, és ők is az első lépéseket...</div> <div>Csodálatos volt! Megérte a küzdelem, a közös gyötrődés, győzött az élni akarás... Mikor már láttam, már nélkülem is menni fog, elköszöntem.</div> <div>Pár hét után sírva hívott a mama- Menjek, mert nagy baj van! Mondtam: Miért nem a mentőt hívja? Mert bennem bízik- válaszolta.</div> <div>Ahogy odaértem, láttam valóban rosszul van, gyorsan hívtam a mentőket. Erősen fulladt, s nagyon sápadt volt, meg mintha  a bal oldala gyengébb lett volna. Kérte, kísérjem be őket, engem ismernek, ne kelljen sokat várakozniuk.  Sajnos kiderült: agydaganata van, tüdő áttéttel. Majd nem sokkal később -ilyen a sors kegyetlen fintora-  a kezeim között halt meg..</div> <div> </div> <div><span style="color: #808000"><em>-Volt-e olyan pontja a pályafutásodnak, amikor úgy érezted nem folytatod tovább?</em></span></div> <div> </div> <div>Egy szóval válaszolok, röviden: NEM. Csupa nagybetűvel. :)</div> <div> </div> <div><span style="color: #808000"><em>-Megfordult-e a fejedben, hogy külföldön folytasd az életedet?</em></span></div> <div> </div> <div>Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben. Én úgy érzem, a munkámon kívül is van élet, s mindenki aki számomra fontos: itthon van. Nem tudnám elhagyni őket, a családomat, a barátaimat, rokonaimat, a magyar földet.. Lehet kővel dobálni érte...</div> <div>Szüleim nagy szegénységben, de szeretetben neveltek, ragaszkodom minden kedves társamhoz, aki számomra fontos. Így maradok, és élek, még ha szerényen is.</div> <div> </div> <div> <div><span style="color: #808000"><em>-Egyáltalán, van e időd, és módod arra, hogy a hivatásodból megéld az életed, ne csak túléld a hétköznapokat?</em></span></div> <div><span style="color: #808000"><em>Nyaralás, utazás, mozi, színház, étterem, egyéb? Más országban átlagos, hétköznapi kikapcsolódási formák...</em></span></div> <div> </div> <div> <div>Aki engem ismer, tudja, hogy alapjában véve nem vagyok egy anyagias ember. Szerényen élünk, úgy érzem teljes életet. A egészségügyi dolgozók bére elkeserítő, tudom ezzel nem mondtam újat. Aránytalan az elvégzett munkáért, a felelősség pedig hatalmas. Életekkel bánunk, embertársaink sorsa van gyakran kezeinkre bízva...</div> <div><a title="Igen, ez arra elég, hogy túléljük a napokat" href="https://apolono.cafeblog.hu/2015/03/05/nem-elunk-csak-tulelunk/">Igen, ez arra elég, hogy túléljük a napokat</a>. Nem járok nyaralni, nem járok étterembe, és nem veszek drága ruhákat. Ha menni támad kedvünk, felülünk a bicajra, és tekerünk a nagyvilágba...Vagy elmegyünk futni a kutyáinkkal... Tisza partján lakom, gyakran járunk le a folyóhoz az ingyen strandra.</div> <div> </div> <div><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc112.jpg"><img class="alignnone wp-image-5602 size-large aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc112-600x450.jpg" alt="nlc1" width="600" height="450" /></a></div> <div> </div> <div>Megkeressük azokat a lehetőségeket, melyek nem kerülnek szinte semmibe. Ámbár tavaly baráti segítséggel elmehettünk 4 napra a Balatonra. Csodás élmény volt! A gyermekeimből, akik ugyan már felnőttek, újra előbújt a kisgyermek, olyan ártatlansággal, boldogsággal csodálkoztak rá a tó szépségére, mintha kicsik lennének. Nem csoda, hiszen sosem voltak még..</div> <div> Hazudnék, ha azt mondanám nem álmodtam nagy házról, szép autóról, a tengerpart hullámairól... Sőt, bakancslistámon szerepel India, ez a számomra varázslatos ország. Még soha életemben nem jártam külföldön, így ha egyszer lehetőségem adódik - amit nagyon remélek-  ez az ország lesz az első utam.</div> <div> </div> <div><span style="color: #808000"><em>-Sokszor tűnik úgy a kívülállóknak, hogy a nővér közömbös, gépies. Ezt csak az aggódó családtagok érzékelik így, vagy a túlterheltségből adódik, esetleg egy védekező mechanizmus, hogy ne kerüljetek több érzelmi katasztrófába mint muszáj?</em></span></div> <div> </div> <div>Valóban úgy tűnhet, hogy igen:<a title=" robotok vagyunk" href="https://apolono.cafeblog.hu/2015/03/14/robotok-vagyunk/"> robotok vagyunk</a>. Egy olyan fejlesztése a társadalomnak, amely a kedves, mosolygós, emberi hivatás gyakorlását kiölte belőlünk, és egy gépies, suhanó, csak a feladatra koncentráló szerkezetté formált bennünket. Sajnos hiányzik a valódi, ember mögé tekintő, valódi ápolás, amiért küzdök is. Egyre kevesebben vagyunk, átalakulóban, elöregedő félben van a társadalmunk, több a beteg ember, több a feladat, nekünk meg egyre fogy a számunk. Ezért is érzem fontosnak, hogy bele láthassanak az emberek mindennapjainkba, amely által kicsit megértenek engem/minket ápolókat is, miért harcolok azért, hogy újra a beteg legyen a fontos, s benne a mi munkánk is elismerve legyen. Mert aki ma és itthon a pályán van, <a title="oly sokat nélkülözvén," href="https://apolono.cafeblog.hu/2015/03/25/miert-a-minimum-a-maximum/">oly sokat nélkülözvén,</a> az csakis a hivatás tudatából teszi...</div> <div> </div> <div><span style="color: #808000"><em> -Mennyire kerülsz közel a betegeidhez?</em></span></div> <div> </div> <div> <div>Kemény leckék, élet írta történetek, valamint sok-sok könny kellett ahhoz, hogy megtaláljam az arany középutat. Mikor nővér lettem, és lelkesen vetettem be magam a kórházi életbe, bizony sokat sírtam egy-egy sorsot látván. Majd kollégáim segítségével megtanultam: ha a pályán akarok maradni, változnom kell, ahhoz, hogy ne égjek ki. Aki ismer engem tudja: egy nagyszájú, vidám, közvetlen ember vagyok, aki elbeszélget bármiről a beteggel, még a vásárolandó szobabútort is kitárgyaltam velük.</div> <div>Ezáltal óhatatlanul közel kerülünk egymáshoz, ami által ő megnyílik, elmeséli szinte az egész életét- bizony néha sok-sok lelki terhet rakva rám önkéntelenül.. Így meg kellett tanulnom: Meghallgatom, valahol együtt érzek vele, mert ezt nem tudom kizárni, de ennyi. Nem szabad beleélni magam. Persze néha meginog ez az állapot, és megvisel egy-egy kedves beteg sorsa, esetleg halála, de tudom, ez is hozzátartozik az élet örök körforgásához, s inkább a szép pillanatokat őrzöm meg.</div> <div>Neki mennie kellett, engem pedig megnyugtat a tudat: ott álltam mellette, fogtam a kezét- ha mással nem is- ezzel tudtam segíteni, hogy békével keljen át a kapun..</div> <div> </div> <div><span style="color: #808000"><em>-Hogyan viseli a  családod a hivatásodat? Amikor meghal egy beteged, tudsz-e otthon együtt nevetni velük?</em></span></div> <div> </div> <div> <div>Ez nagyon jó kérdés :)</div> <div>A családom belenőtt a káoszba. Rettenetesen megértőek, teljesen elfogadják, hogy mi mások vagyunk. Mások, mert értékeljük a mindennapokat, tudják az értékrendünk csúcsa az egészség, és hogy van élet márkás cipő nélkül is. Tudják a gyengéket, elesetteket fel kell emelni, támogatni kell, ha máshogy nem- elfogadással.</div> <div>Azt is tudják, minden ember egyforma, és talán ebből kifolyólag be is gyűjtjük a társadalom által kirekesztetteket, valahogy vonzódunk hozzájuk :)</div> <div>Nálunk mindig nyitva áll a kapu mindenkinek, a gyermekeim is eszerint élnek. A lányom viszi tovább remélem majd azt, amit én elkezdtem, aki szintén nővér lesz, mert neki is az a célja: társainkat minden körülmények között szolgálja,mert úgy látom: Ő is erre született...</div> <div>A kérdésed másik felére válaszolva, igen megtanultam, ahogy kilépek a kórház kapuján, azt be kell csuknom,és miután hazaérek az otthon ajtaját kell kinyitnom. Hiszen a családom nem tehet arról, nekem milyen nehéz egy napom, nem tehetnek arról hogy elment egy kedves betegem, ezt magamban kell feldolgoznom. Sokszor két énem kell, hogy legyen.</div> <div> </div> <div><span style="color: #808000"><em>-A blogíráson kívül van hobbid? Ha van mesélj róla, kérlek!</em></span></div> <div> </div> <div> <div>Jelenleg a blogírás valóban a kikapcsolódás számomra. Emellett van természetesen más hobbim is. Imádok olvasni, nagyon szeretem az irodalmat és a történelmet. Szerintem - s ennek már többször hangot adtam a blogban is- én valahogy itt maradtam a 60-as, 70-es évekből, mert rettentően vonz az a világ. Egy pár napra úgy visszamennék! Ezért aztán imádok múzeumba járni, gyakran rácsodálkozom a régi világra. </div> <div> </div> <div><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc26.jpg"><img class="alignnone wp-image-5601 size-large aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc26-600x450.jpg" alt="nlc" width="600" height="450" /></a></div> <div> </div> <div>Szenvedélyes állatbolond vagyok, van két gyönyörű kutyám, akiket imádok! Sokat játszom, sétálok velük szabadidőmben.</div> <div> </div> <div><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc46.jpg"><img class="alignnone wp-image-5605 size-full aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc46.jpg" alt="nlc4" width="569" height="540" /></a></div> <div> </div> <div>Emellett szeretek biciklizni, csak tekerni cél nélkül olykor a nagyvilágba...</div> <div> </div> <div><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc27.jpg"><img class="alignnone wp-image-5603 size-large aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc27-450x600.jpg" alt="nlc2" width="450" height="600" /></a></div> <div> </div> <div> Ugye, most már értitek, miért nem rövidítettem le Erika mondanivalóját? Annyira üdítő érzés manapság egy olyan ember vallomását olvasni életről, munkáról, a hétköznapokról aki nem panaszkodik, minden mondatából süt a szeretet, az elfogadás. </div> <div> </div> <div><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/Képkivágás.jpg"><img class="alignnone wp-image-5609 size-full aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/Képkivágás.jpg" alt="Képkivágás" width="566" height="314" /></a></div> <div> </div> <div>Bár jutna minden beteg mellé egy- egy Erika, és bárcsak minden Erikának megadatna, hogy imádott hivatásából érdemei szerint megélhessen.</div> <div> </div> <div>Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél mindkettőnknek egy megosztással.</div> <div> </div> <div> </div> </div> </div> </div> </div> </div>richhttps://tvzs.cafeblog.hu/files/2015/03/nlc66-150x150.jpg150150