1.0Tűvarázslathttps://tvzs.cafeblog.huTeési-Vass Zsuzsannahttps://tvzs.cafeblog.hu/author/teesi-vass_zsuzsanna/<p style="text-align: center">   Egyszer nagyon régen, vettem egy újságot , és abban volt egy minta, ami nagyon megtetszett, leírás is volt hozzá, egyszerűnek is tűnt...<br />   Összeválogattam az anyagokat hozzá, megjegyzem nem túl figyelmesen, mivel a végére már nem jutott, és nekiláttam. Magamhoz mérten még őskor volt akkor, se vágólap, se körkés... Olló, vonalzó és túlfűtött lelkesedés, ami néha igencsak ártalmára válik a választott feladatnak.<br />Munka közben aztán kiderültek a buktatók is. Rosszul felmért anyagmennyiség, szálirány figyelmen kívül hagyása, kapkodásból adódó pontatlanság... A pontatlanságból adódóan, különböző méretekkel, és arányokkal megáldott blokkok. Hajtépés, idegbaj...</p> <p style="text-align: center">Nálam így születnek a  meghatározatlan időre hibernált darabok. Akkor történik ilyen,  amikor az ember  bevállal olyat, amire még éretlen technikailag, vagy kitartásilag.Vehemensebb vérmérsékletűek a kukát választják ilyenkor, én összecsomagoltam egy dobozba az egészet és gondosan eldugtam a haragom elől. Én ugye mégsem bujdoshatom el, ezt meg nehogy már kidobjam, hátha egyszer mégis....<br />   Évek teltek el, sok mást varrtam időközben aztán jött egy szülinap a családban, és eszembe jutott, hogy talán most ez motivál annyira, hogy a hibákat kijavítva elkészüljön végre.<br />Hát elővettem, felmértem az okozott károk nagyságát, vettem egy nagy levegőt, és dolgoztam másfél<br /> hetet egyfolytában.Volt ott bontás, pótlás, ragasztás újra szabás, újabb anyagok beillesztése a színek közé.</p> <p style="text-align: center">Aki járt már így, az tudja, hogy ez így újrakezdve sokkal több munka, nagy kihívás, de kárpótlásul felér pár tanfolyam anyagával. Miközben én ezzel voltam elfoglalva, a meglepetésbe beavatott férj, addig csűrte, csavarta a hálószoba színválasztási tárgyalásait, míg a meglepődésre ítélt ki nem választotta szinte magától, azt amit mi megbeszéltünk előre. Mindig mondtam én, hogy a kommunikáció mint tudomány, sokat ronthat vagy javíthat egy ügyön. Bár mindenki csak jó ügyekre használná , és olyan jól, mint mi akkor...<br />   A hab a tortán a végleges méret a csináltatott ágyra, ha jól emlékszem 270 x 290. Na jó ezt is átszuszakoltam valahogy a fércelés, tűzés tortúráján./Akkor még csak bámultam mások szabadon tűzött munkáit. /</p> <p style="text-align: center">Nagy harc egy ilyen darabot újrakezdeni, de amikor elkészül az ember, az olyan -győztem, mégis én győztem- érzés, amit nagyon jó megélni.</p> <div><a style="margin-left: 1em;margin-right: 1em" href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2014/02/ildi.jpg"><img class="aligncenter" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2014/02/ildi.jpg" alt="" width="320" height="173" border="0" /></a></div> <p>   Eljött a nagy nap, megbeszéltük, hogy az ünnepelt figyelmét elvonják a többiek, minket pedig a férj beenged a hálószobába. Szépen felterítettük, fényképezőgép bekészítve, zsebkendők kézbe, és vártuk az áldozatunkat. Már előre tudtuk lesznek könnyek, meg jajgatás... Még egy kis praktika bevetve, hogy gyanútlanul jöjjön át Ő is a helyszínre, aztán meg sírt az egész csapat. Ahogy azt tudtuk is előre...<br />   Másnap felhívott, hogy alig tudott aludni, mert azt számolgatta hány négyzetből van ez a takaró, és az vajh hogyan állt össze egy egésszé, és juj meg jaj az mekkora munka. Megnyugtattam, hogy nem is darabonként van az a sok négyzet összevarrva, és nem is olyan vészes az, ne számolgatni tessék, hanem örömködni. Számomra nem is az összevarrás volt a kihívás, hiszen időközben beérett a hozzávaló, hanem a tény maga, hogy elővettem  a hibernálós dobozomból és az újraélesztés sikerült!</p> <p>    Akkoriban a képek még nem sk. telefonnal, számolatlanul, hanem mástól kunyerálva készültek, úgyhogy kép csak egy van :)</p> <p style="text-align: center">Remélem kedvet kaptok hozzá, és elővesztek egy félbehagyott munkát a szekrényből, hogy befejezés után ti is érezhessétek a győzelem örömét.</p>richhttps://tvzs.cafeblog.hu/files/2014/02/ildi1-150x150.jpg150150