1.0Tűvarázslathttps://tvzs.cafeblog.huTeési-Vass Zsuzsannahttps://tvzs.cafeblog.hu/author/teesi-vass_zsuzsanna/<p style="text-align: center"><a href="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2014/10/DJ-Magyar.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-3518" src="https://tvzs.cafeblog.hu/files/2014/10/DJ-Magyar-296x300.jpg" alt="DJ-Magyar" width="296" height="300" /></a></p> <p style="text-align: center">Én, az átlagos foltvarró úgy gondolom, ez a közös munka megérdemelné, hogy minden országos rendezvényen megcsodálhassuk újra meg újra....Van aki még nem látta csak képen, és olyanok is akadnak, akik látták már, de boldogan elzarándokolnának ahányszor csak lehet....</p> <p style="text-align: center">Tudom, hogy  vigyázni kell rá, de ennek a takarónak az eredetije sokkal régebbi, mégis megoldható a kíméletes láthatás....</p> <p style="text-align: center">Mindig csodálattal tölt el az ilyen hatalmas közös munka, támadt is vele kapcsolatban pár gondolatom... Ilyenkor szokták kiírni a filmek elején, hogy bárki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet...</p> <p style="text-align: center">Betegen az embert lázálmok gyötrik, vissza-vissza térnek....</p> <p style="text-align: center">A gyerekeimnek mindig azt mondtam, hogy a rossz álmok úgy tűnnek el, ha mesélünk róluk... Ezzel a módszerrel tűntek el az éjszakáinkból a boszorkányok, az óriások és a szörnyek.</p> <div>Mi lenne ha kipróbálnám, és én is mesélnék....Hátha többet nem kéne megküzdenem ezzel a szörnyű érzéssel, amit ez az álom okoz....</div> <div>...Az álom a következő... csönget a postás és csomagot hoz... megint.... a csomagban rongyok... megnézem, látom előre megvarrt blokkok, mind kék és fehér...</div> <div>A gyomrom összeszorul, a hátam mögött már hegyekben állnak a dobozok...a dobozokban blokkok...mind kék és fehér.</div> <div></div> <div>Az előző csomagban levél is volt, rajta pár szó.... csinálj a sok kicsiből egy nagyot...</div> <div></div> <div>Rossz érzés fog el.... érzem a feladat szinte lehetetlen, hisz a blokkok változtatják varrás közben a méreteiket..... az óra hangosan ketyeg a háttérben.... szalad az idő... megint csöngetnek, megint egy csomag, ki sem bontom hátha felébredek mielőtt látnom kel,l mi van benne...</div> <div></div> <div>Az álom nem akar véget érni,a doboz kinyílik és mérhetetlen mennyiségű rongy lepi el a szobát...</div> <div>A rongyok hátulján a nevem... de ezeket nem is én....sikítom a sötétségbe....</div> <div>Tehetetlennek érzem magam, megpróbálom kijavítani a hibákat, hisz az én nevem van rajta, ha így hagyom majd mindenki azt gondolja, hogy én....</div> <div></div> <div>Biztatom magam menni fog, hisz már napok óta nem jön újabb csomag, majd csak a végére érek...</div> <div>Gyönyörű ez a minta, szépek az anyagok, nagy feladatot csak az arra érdemesek kapnak....</div> <div>Összeszorítom a fogam és varrok és bontok és varrok, varrok...</div> <div>Fáj a kezem, nem is tudom pontosan, mi lehet a baj.... Az ujjaim sem igazán engedelmeskednek, görcsbe szorulva vigyorognak kajánul.....</div> <div></div> <div>Az óra meg egyre  hangosabban ketyeg a háttérben, szorít a határidő.....</div> <div></div> <div>Ebből a helyzetből menekülni nem tudok, csak egyetlen módon,</div> <div>ha megcsinálom -mondom magamnak-  és kiszámolom mennyi időm van még....</div> <div></div> <div>Nincs más hátra, majd kevesebbet alszom, de akkor is megcsinálom.... néha már a gyomrom is fájdogál, elfelejtek enni is... családom elkezdett aggódni értem...</div> <div>Ők is csak hátráltatnak, mert nem értik, hogy meg kell csinálnom, azt mondják nem ér annyit, hogy belebetegedjem....</div> <div>Nem fogok magyarázkodni Nekik sem.... nem értik, hogy muszáj?</div> <div></div> <div>Álmomban teljesen beszűkülnek a napjaim, nem is csinálok már mást, csak varrok....</div> <div>Nagyon nehéz, mert az alkatrészek nem mind egyformák, a blokkok közt sok a hibás, de nem adom fel....</div> <div>A rongyhalom egyre kisebb, van remény... talán elkészülök....</div> <div>Majd ha kész leszek, akkor biztosan megérti a család is mért  csinálom...</div> <div></div> <div>Mióta nagyobb dioptriás szemüveget kellett csináltatnom a múlt héten, azóta nem  szólnak hozzám,  de nem is baj, így legalább gyorsabban haladok, nem hátráltatnak az állandó aggodalmaskodásukkal....</div> <div></div> <div>Belenézek a tükörbe, szemeim karikásak, arcom beesett,a hajam is borzasztóan néz ki. A ruháim elkezdtek lötyögni rajtam, talán örülhetnék is neki, ha nem fájna a gyomrom folyton....</div> <div></div> <div>De a munka alakul.... Már nem látszik rajta a sok hiba, pontatlanságai eltűntek, kezd nem zavarni, hogy rajta van a nevem...</div> <div></div> <div>Megfordítom és látom minden blokkon más név virít.....</div> <div>Az nem lehet - gondolom- hisz szétbontottam, újra szabtam, a saját kezemmel varrtam össze az apró darabokat.... az én munkám tette azzá, ami...</div> <div></div> <div>A rongyok megelevenednek, a takaró életre kel, körém tekeredik és szorítani kezd.... nem kapok levegőt... segítsen már valaki... Igyekszem lerángatni magamról, de egyre jobban beborít, hozzám nőtt, mindjárt megfulladok....</div> <div></div> <div>Valahol a távolban hangokat hallok.....majd most - gondolom- majd most kiderül.....</div> <div>  De nem értem mit is mond az a hang... nem ismerem..... újra mondja, most már tisztán hallom.... senki vagy, senki, senki, üvölti valaki a tömegből...</div> <div></div> <div>Csapzottan, sikítva ébredek... agyamban még tisztán kirajzolódva látszik a kedvenc takaróm, ami csupa kék és fehér foltból áll, és rajta van a nevem is....</div> <div></div> <div>Lassanként megkönnyebbülök, visszatérek a valóságba, ahol a barátaim és tanítványaim szerető, hálás sorait olvasgatva, hessegetem el az álmom okozta rossz érzéseket...</div>  richhttps://tvzs.cafeblog.hu/files/2014/10/DJ-Magyar-150x150.jpg150150