Micikénk tavaly novemberben érkezett hozzánk, azóta várja türelemmel, hogy sor kerüljön a saját kis szeretet takarójára. Egy a biztos a baba türelmén kívül, vele kapcsolatban a rózsaszín ugrik be még az anyukájának is, aki eddig ezt a színt, legszívesebben száműzte volna a gyerekszobából.
A baglyos anyag volt a gondolatébresztő, ami hozta magával a többieket, kicsit lazítani a türkizt, kicsit vadítani a márványos pinket, amit pár éve festettem. Az alapot hatszögekből álmodtam, pillangóknak meg muszáj lenni rajta, mert egy ideje a kedvenceim.
Az alkatrészek kivágva, lehet kezdeni a varrást, természetesen géppel, hisz remélhetőleg sokat lesz nyúzva.
Nagyon pontosan kell haladni, ebben nagy segítség egy olyan talp ami nem engedi, hogy kifuss a sorból…
Ha félbehajtva megkörmözöd a hatszöget, pontosan látni fogod, hova kell kerülnie az utolsó öltésnek. Ne felejtsd el,visszavarrással megerősíteni!
Élesen látszik a különbség a vasalás előtti és utáni állapotról. Fontos dolog, hogy szépen eligazítsuk a varrás-szélességeket, és a csücsköket. Ilyenkor derül ki, ha valahol akárcsak egy kósza felesleges öltés is született. Na azt szépen ki kell szedni, mert elrondítja a munkánkat.
A vasalt felületre már felkerülhetnek a lepkék, amiket szokás szerint, színváltós hímzőszállal, apró pelenkaöltéssel jártam körbe a varrógéppel.
Azt találtam ki, hogy a baglyokat és a virágokat tűzöm meg aprólékosan, a többit csak árokban, és a takaró szélét pedig sűrűbben, hogy ne ártson neki a rágcsálás, cincálás egyéb nyaggatás.
A takaró felülete így több magasságban, hol pufibb, hol laposabb, izgalmas felületet képezve a kis felfedező kezecskéknek.
A névjegy után jöhet a keretezés…
Na itt jön az utolsó, szeretgetős fázis, mivel a szélét -mint minden alkalommal- kézzel dolgozom el. Muszáj kézi öltésnek is lennie hisz kézimunkáról van szó …
