Amikor az ember azt a szót hallja munkaruha, csupa általánosság jut eszébe. A kukások rikító narancssárgája, a rendőrök szigorú szürkéje, az orvosok steril fehérsége vagy a kéményseprők kosztűrő feketéje.
Sokféle jelző is kapaszkodik a munkaruhához… Strapabíró, tartós, kényelmes, praktikus, könnyen kezelhető. Néhány munkahelyen felfedezhető az igény arra is , hogy a dolgozók elegánsak is legyenek. Gondoljunk csak a légiutas kísérők csinos kiskosztümjeire, vagy bizonyos pozíciókat betöltők méregdrága öltönyeire. Az emberek a munkaruhájukkal együtt felveszik az azokhoz kötődő, elvárt viselkedési normákat, szinte belehelyezik magukat abba a szerepbe, melyet az öltözékük sugall a külvilág felé.
Ezek után teljesen természetesnek tűnik, hogy egy munkaruha lehet csodálatosan elegáns, korhű, pazar, pompázatosan túldíszített, vagy meghökkentően extravagáns…
Na, kitaláltátok már mire gondoltam? Persze, hogy a színházi jelmezekre! Mi máson járna az eszem, reggeltől estig?
Don Quijote jelmezterv: Rományi Nóra
A jelmez egy speciális munkaruha, ami segít a művésznek abban, hogy minél hitelesebb illúziót keltve tudja a nézőt kiragadni a valóságból, hogy elrepíthesse egy másik korba, egy másik dimenzióba, melyben közösen elmerülve, csodás élményeket élhetnek át együtt.
Van hogy napokig készül valami, ami csak perceket tölt a világot jelentő deszkákon…
Egyszerű kis köntös… Cigánybáró- jelmeztervező: Pilinyi Márta
Foto: Rományi Nóra
A ruhák személyre szabottak, minden szereposztás a sajátjában dolgozik, legyen az szóló vagy statiszta. A kidolgozás minőségében sincs különbség, teljesen mindegy, hogy a színpadon hol és mennyi ideig látható a ruha, egyforma gondossággal készül mindegyik.
Igaz, a ruhák egy bizonyos személyre készülnek, ennek ellenére fontos szempont, hogy károsodás nélkül könnyen alakíthatóak legyenek, hiszen az emberek híznak, fogynak- esetleg más kapja a szerepet mint akire a jelmez eredetileg készült.
Foto: Rományi Nóra
Némelyik ruha viseléséhez komoly fizikai kondíció szükséges, a több réteg, a rengeteg díszítés igencsak megnöveli az öltözék súlyát.
Minden varázslat bevethető a tökéletes látvány eléréséhez, nem mind arany ami fénylik…
Foto: Rományi Nóra
A könnyű alakíthatóság mellett fontos szempont, különösen a balettosok öltözékeinél, hogy ne akadályozza a szabad mozgást, ennek ellenére stabilan záródjon, a táncoson biztosan álljon ugrás, forgás és emelés közben is. A mozgékony alkatrészeket speciális módon rögzítik, hogy senki ne akadjon el benne, baleset ne érjen se táncost, se ruhát.
A balerinák jellegzetes tütüje valójában egy csodálatos, rengeteg kézimunkával feldíszített, csipkés, fodros bugyikirálynő…
Foto: Rományi Nóra
A záródásoknak atombiztosnak kell lenni, hisz nem lophatja el a show-t egy kamikaze gomb, vagy egy sztrájkoló cipzár. Lehet az is, hogy valójában nem is ott, vagy nem is úgy záródik az a ruha… a lényeg a tökéletes illúzió.
Mindent egybevetve a ezek a jelmezek igen értékes darabok, hisz drága alapanyagokból, egyénre szabva, kis szériában, rengeteg kézi munkával készülnek. Ellentétben a szériában gyártott darabokkal, ezek magukon hordják készítőik fantáziáját, szakmaszeretetét, elhivatottságát is.
Foto: Rományi Nóra
Igazán szerencsésnek mondhatóak azok, akik a munkás hétköznapjaikat egy ilyen alkotásban tölthetik el, vagy részt vehetnek ezen különlegességek elkészítésében.
Csodálatosak, hogy boldog lehetsz ilyen helyen dolgozol! Köszönöm a sok érdekességet, jó volt olvasni róluk. Biztosan még 1000+1 titok lappang egy-egy csodás “munkaruha” elkészültében.
Gyönyörűek.