Tetszik vagy nem, mint a legtöbb bika eléggé önfejű vagyok. Sokszor érzem úgy, hogy sokkal könnyebb lenne az életem a konokságom nélkül.
Jogosan merül fel a kérdés benned hogyan jön össze a varrás, Kanada, Hawaii, a gyors-korcsolya az én konokságommal?
Már mesélem is. Hónapokkal ezelőtt talált meg a kérés…
Egy olyan babának kellett kitalálnom a születéstakaróját, akinek az anyukájának a kedvenc hawaii mintája: a frangepani virág, az apuka foglalkozása, gyors korcsolya-oktató és az ország ahol élnek, Kanada. A kérés különlegessége abban állt, hogy ennek a sok információnak lehetőség szerint egyszerre, egy helyen kell megjelennie, számomra szerethető formában.
Igen, fontos hogy először én szeressem, mert haladni a munkával csak úgy tudok, ha szeretem.
Teljesen kézenfekvő lett volna, valami mesefigurával megoldani a feladatot egyszerűen és gyorsan. Na ennél a pontnál lett az egyszerűből bonyolult, az előbb említett konokság okán.
Olyan kompozíciót szerettem volna kitalálni, ami mindent magában hordoz a felsoroltak közül, de nem direkt módon, ennek ellenére egyértelműen, finom összhangot alkotva.
A fentiekből leírva is látszik, hogy a munka nem technikailag, inkább gondolati szinten volt húzós, de csak addig amíg rá nem találtam a megoldókulcsra.
Ők a 2014-es téli olimpia gyors korcsolyázói…
A frangepani virágokat gyorsan kivágtam kisollóval, aztán már csak a juharlevelek hiányoztak a csapatból.
A hármas csapatot háttal egymásnak fordítva megdupláztam, így abszolúte besimultak a virágok közé.
A munkát applikációval készítettem el, a formákat gépi pelenkaöltéssel rögzítettem, majd visszhang-tűzéssel domborítottam körülöttük a teret.
Tűzéshez fehér színű cérnát használtam a takaró belsejében, a peremén színváltós kéket, így hangsúlyoztam a keretet.
Babatakaró nem készülhet motyorgatni való buborékok nélkül, nem is hagytam ki belőle.
Ha tetszett amit olvastál, kérlek oszd meg másokkal is, hátha tetszik nekik is…
