Mostanában a munkám miatt, nehezebben készülnek a takarók. Próbálom én nyújtani a napot, de sehogysem sikerül a 24 órát 30-ra bővíteni.
Pedig…. egy varrónőnek alap feladatai közé tartozik, hogy megtoldjon bármit, ami szűknek bizonyul. Maradjunk annyiban, hogy próbálkozom továbbra is lelkesen, az időm kiterjesztésével.
Az alábbi kis takaró elkészítéséhez is megkaptam az instrukciókat, ahogy máskor is időben, még a nyáron.
Ne legyen se fiús, se lányos és nem kell túlságosan bonyolultnak sem lennie -így szólt a kívánság….
Vagyis, legyen uniszex és egyszerű… Hetekbe telt mire kitaláltam a látványt, megtaláltam a se fiús, se lányos színvilágot.
Mivel az egyszerűség is kritérium volt, elvetettem a klasszikus, blokkos elrendezést – applikációban gondolkodtam.
Találtam ezt a babáknak megfelelő színvilágú anyagot, amit eléggé mozgalmassá tett a csíkozása. Így már csak ki kellett vágnom a mintákat, és elhelyezni az alapon.
A takarón a középrészeken, az előzőleg felragasztott és gépi pelenkaöltéssel rögzített motívumokat csak kontúr mentén tűztem, hogy megmaradjon a takaró pihe-puha, paplan jellege.
Az aránylag széles keretre, színes gépi hímző cérnával kerültek fel az elmaradhatatlan pillangók. Igyekeztem a tűzés színével hangsúlyozni, az elvárt “fiús-lányos” jelleget úgy, hogy az egyik sarokba kékes árnyalatú pillék, a másikba rózsaszínűeket röptettem.
A felhímzett motívumokat aztán, fehér színű, szabad gépi tűzéssel gazdagon díszítettem, a takaró és a párna széle is látványos, hullámos szegélyt kapott, hogy kicsit ellensúlyozzam az applikációs technika egyszerűségét.
Persze az is lehet, hogy fájt volna, ha legalább egy egész kicsit nem bonyolítok a munkán… 🙂
Ha tetszett, amit olvastál, kérlek oszd meg másokkal is!
