Már nagyon régen tudtam, hogy jönni fog és mégsem tudtam elkészíteni a takaróját addigra, mire megérkezett….
Megbeszéltük Zsófi lányommal a színkódot, a zászlócskás motívumokat amit elképzelt, de nekem semmi épkézláb gondolat nem jutott az eszembe. Az anyagokat, időben kiválasztottuk, a leendő anyuka elmesélte körülbelül mit szeretne. Így működik ez általában, de nem most. Teltek a hetek, aztán a hónapok, terv nélkül.
Persze akivel csak beszélgettünk az első unoka érkezéséről, mindenkinek teljesen egyértelműen az első kérdései közt szerepelt…
– Takarója van már?
Én meg pironkodva szabadkoztam, a folytonos koránkelésre, rohanásra hivatkozva, miközben pontosan tudtam, ha lenne ötletem, mindez pont nem lenne érdekes…. Na nem baj, még időben szabadságra megyek, gondoltam – majd akkor…
Magamban azért kezdtem aggódni, hová tűntek a fejemből a gondolatok? Hogyan lehet hogy mindenkire rá tudok kapcsolódni, kitalálni, megtervezni…. Mi lesz így csöpp Léna születés takarójával?
Próbálkoztam a zászlócskákkal, de nem volt az igazi…. Így került egy régebbi pillangós takarócska a babakelengyébe.
Persze eljutottunk odáig – egy árva, használható gondolat nélkül – amikor megcsörrent éjjel a telefon… szülünk.
Ahogy az lenni szokott, elkezdtek jönni a fotók a piciről. Alszik, mosolyog, fityiszt mutat a világnak…
Villámként csapott bele a fejembe egy pillanat alatt Léna takaró képe, amikor ezt a képet küldték… Innen már egyszerűen és gyorsan ment az egész. Ellentmondást nem tűrően pattant a fejembe egy kis balerina és sok sok virág.
A virágokhoz ragasztófátylat vasaltam az anyagokra, majd nagy segítségemre volt a Sizzix sablon és prés. A balerina tervezésében segített a papa is, ezért ilyen kis finom légies.
Ebben a munkában nincsenek blokkok, csak az applikáció és a tűzés. Igyekeztem minél több mintát használni, hogy változatos struktúrával keljen életre az anyag, legyen miért fogdosni a pici kezeknek. Persze pár pillangó is ráröppent, azok nélkül valahogy nem az igazi…
Semmi nincs véletlenül… abban a pillanatban – amikor megláttam azt a bizonyos képet – elúsztak a kiválasztott anyagok, a zászlók, a színkódból is csak két szín maradt a lila meg a zöld. Frissen, csinosan libbent helyükre Léna-baba személyes közreműködésével : A TAKARÓ
Hátlapként megkapta a kincsként őrzött virágtündéres anyagom maradékát, hogy minél többen vigyázzák kicsi kincsünk álmát….
Köszönöm, hogy elolvastad – ha tetszett, oszd meg kérlek 🙂
