Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy én úgy vagyok a takarókkal, mint az a bizonyos madár a csokikkal…. Lehet kicsi vagy nagy, fiús vagy lányos, nekem mindegy – mindet szeretem varrni.
A kaleidoszkóp minta az egyik kedvencem, rengeteg lehetőség van a színezésében. Nem utolsó sorban a Sizzix 660182 számú kését használva az alkatrészek igen egyszerűen és gyorsan szabhatók is.
Varrás közben nagy segítség az 1/4 inch-es talp, és a gondos vasalás, hogy minden varrásszélesség a helyére kerüljön. A pontosan vasalt blokkokat sokkal egyszerűbb árokban tűzni.
A legutóbbi mintáját már varrtam, a kis autót ami rákerült már hónapokkal ezelőtt kivágtam, akkor még nem tudtam, hogy eljön majd az a takaró, ahol pont szépen fog mutatni ez a színkombináció.
Az akkoriban készülővel köszönőviszonyt sem ápoltak egymással, ezért került be egy zacskóba az összes apró alkatrész.
Nagyon hiányoltam a sok kék és zöld közül még valami színt, ezért választottam a színátmenetes hímzőszálat az applikáláshoz. Mivel ez a kisautó nagyon magányosan álldigált a nagy fehér terep közepén, került mellé két szalag a kis tulajdonos születési dátumával.
Még nem is meséltem Nektek, hogy egy ideje a nagyobb felültekhez egyáltalán nem használok ragasztót, csak biztosítótűt. Arra jöttem rá, hogy a ragasztott felületekből nem lehet kisimogatni tűzés közben, a felület lelapítása okán keletkező anyagtöbbletet. Így születnek aztán, azok az utálatos ráncocskák a munka hátulján.
Vagyis így pont nem, mert az ember a kis kezével mindent ellenőriz és kisimít varrás közben, ha kell újra rögzíti a tűket és egyáltalán nem kell aggódnia a nehezen javítható felületi hibák miatt. Persze az igazán ideális a fércelés lenne…. 🙂
Ez a rész ugyan nem középen volt, de itt kezdtem a tűzést, innen haladtam tovább. A teljes felületet letűztem árokban, aztán találtam ki, hogy a fehér részeket mindenütt kukacolom, így szebben domborodnak majd a színes minták.
A szélén kicsit újítottam, ilyet még nem csináltam eddig. Mióta nekem is van hőre illanós tollam, egyre többször rajzolom előre, hogy mit akarok látni tűzés után az anyagon.
Még egy kis apró trükköcskét vetettem be a szegéskor, szinte adta magát a tűzés mintája okán. Nézzétek csak!
A képen a lecsapott csücsök látható, ami miatt ugyan többször kell fordulni, de én szeretek eltérni a megszokottól.
Mint minden munkámnál, ennél is volt egy pont, amikor teljesen elbizonytalanodtam vele kapcsolatban. Ilyenkor már nem “látom” olyannak, mint ahogy a fejemben megszületett. Rossz kedvem lesz tőle, elszomorodom, hozzám szólni sem nagyon érdemes.
Megfigyeltem, hogy ez az ócska állapot akkor szűnik meg, amikor elkezdem a tűzést. Na onnantól kezdve, hogy elkezd a lapos anyag- mélységet és magasságot kapni a tűzés folyamán- azonnal elillan az ideiglenes bizonytalanságom, megint jó barátságba kerülök az aktuális szerelmemmel.
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
