Vannak olyan anyukák is, akik várandósságuk idején sem lágyulnak el a vattacukor árnyalatú babaholmik láttán, maradnak régi kedvenceiknél- az ősz gyönyörű meleg színeinél.
Szeretem a kihívásokat -mert lássuk be azért a babatakarók többsége mégis a cukker színvilágból épül fel- úgyhogy erre a kívánságra is találtam megoldást.
Mindig is izgatták a fantáziámat a Hawaii-technikával készült quiltek, most akkor eljött ennek az ideje is.
Az úgy kezdődik, hogy az ember nyolcba hajtogat egy négyzetet ( ki mekkora mintát szeretne) aztán rajzol rá valami szépet. Kivágja ügyesen, aztán kivasalja és ráteríti a kiszemelt anyagra, amit előbb gondosan összeházasított a vasaló segítségével a ragasztófátyollal.
Megint rajzol és megint vág, szépen türelmesen és pontosan.
Majd ragaszt, és a kieső darabokat sajnálja kidobni, úgyhogy addig mesterkedik, míg szinte minden darabot belekomponál a mintába.
Akik kézzel applikálnak, másképpen dolgoznak, sokkal szebb lesz a végeredmény 🙂
Már varrhatjuk is!
Az tiszta szerencse, ha van otthon éppen olyan színű színátmenetes hímzőszál, mint az anyag. Persze teljesen véletlenül, semmi köze hozzá a folytonos hörcsögös gyűjtögetésnek 🙂
Ez a pelenkaöltés a kedvencem applikációhoz, mert könnyed és légies.
Élveztem én ezt a részét is a munkának, de persze, hogy a tűzést vártam a leginkább.
A minta közepére került egy aprócska “E” hiszen a születendő baba neve ezzel a betűvel kezdődik.
A buborékoknak szinte kötelező jelen lenni egy babatakarón – ha én varrom, a visszhangtűzés meg a Hawaii-minta jellegzetes motívuma, úgyhogy sokat nem kellett törnöm a fejem 🙂
Tudjátok arról beszélek, amikor a minta körvonalait tűzzük egymás mellé, azonos távolságban, körbe-körbe.
Akkor most jöhet a teljes kép előlről és hátulról.
Na meg az új kísérő-címke.
Akik látták már, azt mondták sikerült eltalálnom a megajándékozott stílusát.
Tetszett, amit olvastál? Megosztanád? Köszönöm 🙂
Foto:GbZ
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: