Nagyobbik lányom kért meg, hogy varrjak valami csinos kis “tyüntyi-müntyit” mert barátnője férjhez megy, szeretné meglepni néhány rongyos aprósággal. Nem ez lesz a fő ajándék, inkább csomagolásként funkcionál majd -a minden ifjú párnak leghasznosíthatóbb- papíralapú meglepetést szeretnék ebben elrejteni.
Jó, de milyen legyen az a tyüntyi-müntyi ? Valami varrós cucc, olyan Boris – volt a minden apró részletre kiterjedő válasz. Valószínű a szememből nem tűnt el azonnal a kétségbeesett segélykérés, mert jótékonyan megtoldotta az információt. Doboz legyen, olyan mint a kékfestő, csak zöld, mert az lesz az esküvői színkód.
Innen indultam el. 🙂
Eszembe jutott, hogy évek óta őrizgetem sógornőm szétszedett zöld dirndli ruhájának részeit, azt kiegészítem egy kis natúr színű vászonnal és már neki is állhatok. Hobbi boltban beszerezhető hungarocell dobozt fogok felöltöztetni.
Készítettem már ilyet, ismert terepen ritkán téved el az ember. Ha kíváncsi vagy rá itt elolvashatod.
Szépen megrajzoljuk és kivágjuk a mintát, aztán mit sem törődve az izzadsággal- ami patakokban csordogál megállíthatatlanul- türelemmel a helyére rakunk minden kis darabot. Találtam ezt a zöld-natúr pékzsineget /esküvői design-maradék/ pont passzolt a vágások takarására. A ruhát díszítő tradicionális kis szalagocska a doboz tetejére és derekára került.
Érdemes volt óvatosan bánni vele bontáskor. 🙂
Nagyon szeretem újrahasznosítani a szép dolgokat… ha már egyszer valaki dolgozott vele, ne menjen már pocsékba!
Anyukám tudna mesélni, erről a tulajdonságomról. A szétszedett és újragondolt borostyán nyakláncáról, a párducmintás plédről és a többi gyerekkorban elkövetett mentőakcióról, apukám képeslapgyűjteményéről nem is beszélve. A legszebb darabokból dobozokat varrtam – nemigen értékelte 🙂
Utánanéztem az interneten hogyan is kell készíteni legközelebb, mert most sajnos elfogyott teljesen.
A képre kattintva megtalálod az eredeti lelőhelyet.
Amikor a doboz elkészült, jöhettek az apróságok, a tűpárna és a tűtartó.
Fogantyúként a tetejére, egy antikolt fémgombot erősítettem fel. Az összhang kedvéért a többi kis lim-lom is kap ilyen hasonló fémdíszecskét.
Mivel egyre többet varrok kézzel, teljesen egyértelműnek tűnt, hogy fordítok az általános arányokon, így csak egyszer használtam varrógépet.
Hegyes dolgot ajándékba nem adunk, úgyhogy a tűtartóba, sem tű sem olló nem kerülhet, legfeljebb egy kis tűpénz 🙂
Remélem pont elég Boris lett, és a kis zöld tyüntyi-müntyik is tetszeni fognak a menyasszonynak.
Sok boldogságot Bori!
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: