A cím kicsit bulvárosra sikerült, de ez tényleg kaland, tényleg egyestés, viszont tűvel és cérnával kell játszani 🙂
Kaptam ajándékba egy újságot a fiamtól, mert messze járt és mert eszébe jutottam róla. Na mi volt benne? Egy újabb ajándék…
Mintha valaki tudná a vezérlőben, hogy mostanában mi foglalkoztat. Egy kis, papírra varrós szösszenet lapult a borítékban, körömnyi papírsablonokkal 🙂
A borítékban minden benne volt, akár a strandon a fa alatt hűsölve is neki lehet állni.
Nem mondom, hogy nem ámultam el az aprócska sablonokon, de a kicsit is ugyanúgy varrja az ember, mint a nagyot.
Félretettem a hatszögeimet, amiket esténként varrni szoktam -gyűlnek már szépen- és megvarrtam az ajándékot.
Közben azon gondolkodtam, vajon miért nem szeretnek az emberek kézzel varrni? Jó, belátom varrógéppel sokkal gyorsabban halad az ember, hamarabb elkészül, hamarabb örülhet a végeredménynek.
De kézzel varrni, az egy szeretgetős formája a varrásnak. Aprólékosabb, finomabban megmunkált darabokat lehet így készíteni, miközben nem vonulunk félre a családtól, csivitelhetünk velük és ha szerencsénk van, akad követőnk is.
Nem mondom, hogy eztán mindig mindent kézzel varrok, hazugság lenne. De az biztos, hogy azok közül amiken éppen dolgozom, egy mindig kézzel fog készülni, csakis a magam gyönyörűségére.
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: