Régen elhatároztam, hogy elkészítem ezt a takarót, hálából pár napos vendéglátásért cserébe.
Az egész család örömére lettünk meghívva, gyerekekkel, csatolmányokkal együtt Zalakarosra. Gyönyörű pár nap volt, úgyhogy kigondoltam, cserébe az örök élményért, én is előrukkolok egy olyan ajándékkal, ami remélhetőleg hasonló örömet okoz.
Kapóra jött a karácsonyi hajtás utáni csendes nyugalom, és végre nekiláthattam. A kékfestő fehérrel kombinálva nálam nagy kedvenc, remélem Ő is szereti majd.
A blokkok nagy része már régen várta, hogy kezdjek vele valamit, azt hittem így hamarabb kész lesz, de szokás szerint addig ötleteltem a tűzésen, míg sikerült olyat választani ami a kész blokkokkal megspórolt időt szépen megette. Na jó ez nem morgásul mondom, ez tény. 🙂
Amikor az összeállítással elkészültem, még úgy volt virágokat tűzök az üresen hagyott felületekre, neki is álltam párat belevarrtam, megnéztem, szemöldök felhúz, száj lebiggyeszt, bontó előkap…
Nem tetszett virágokkal, nekem idegenül hatott a sok csillag közt a lágyan tekergő tűzés. Azt hittem direkt szerencsés lesz, hogy kicsit lágyít a sok szögleten, de határozottan idegenül hatottak egymás mellett. Érdekes, minden mást el tudok fejben dönteni, de a tűzést látnom kell az anyagon, hogy dönteni tudjak.
Látnom kell, hogy strukturálja át a felületet, ez csak így megy nekem. Már nem is próbálkozom másképp, megtanultam szép türelmesen bontani 🙂 Készítettem egy kis sablont, amivel nyolcágú csillagot lehet tűzni, így haladgattam szépen körbe, körbe. Nem szabadon szárnyalva, hanem katonás menetben a lépegetős talppal. Mint egy alaki kiképzés. Balra át, jobbra át, egyenesen előre és vissza.
A takaró szélét azért mégiscsak kukacoltam, mert így szépen kiemelkedtek a síkból a belógó csillagszárnyak. A szélére természetesen saját kékfestőből készült a ferde szegő, hogy kapjon egy határozott keretet a sok fehérség. Itt jegyezném meg bónuszul azoknak akik elolvassák, hogy egy 60×60-as négyzetből, több mint 10 méter, 3 centi széles szalag lesz ám, érdemes kicsit vacakolgatni vele.
Ennyi volt az elkészítés, a végeredmény egy friss, hűvös hatást kiváltó takaró. De nem is baj, mert így már a vékonysága miatt is pont jó lesz nyári használatra. Az ember ránéz a nagy forróság közepette, és eszébe jut a csikorgó, fehér havas tél. Ha még nem felejtette el a tavalyit….. 🙂
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: