Szülinapi meglepetésnek készült ez a táskapár. A kívánság úgy szólt, hogy kellene egy huzat a gerincpárnának, amit mindenhova hord magával használója, de nem annyira szereti azt, ahogy az kinéz. Ez az ötlet kicsit fel lett turbózva, hiszen ha az ember pont azt kapja amit kér, nincs meglepetés. Én meg azt szeretem, ha örömkönnyek potyognak ajándékozáskor.
Az ötletet továbbfejlesztettem, ha a huzat fület kap táska lesz, és hogy a személyes dolgoknak is legyen benne helye, kell neki egy kistestvér is. Igen ám, de ki szeret a cuccain üldögélni? A motyó mint tudjuk nem popó-kompatibilis 🙂
Így lett a neszesszerből kis táska, saját fülecskével, csattal, csinosan. Kapott az oldalára egy karikát, hogyha üldögéléskor lekerül a nagy táskáról a vállpánt, átkerülhessen a kicsire, így szabaddá téve hurcolója kezét A vállpántra került egy karabiner, így oda akasztja a fület a gazdi ahol épp fülhiány van. 🙂 Tudom én hogy a táskának nem füle, hanem fogója van, de annyira idegenül hangzik nekem.
Mivel az ünnepelt nekem igen kedves, a strapabíró farmeranyagra egy saját minta került, amit a klasszikus matyó rózsa ihletett. Így a saját mintámmal, legfeljebb a saját munkám jön szembe, de két teljesen egyformát úgysem szoktam készíteni. Ahogy formálódott a meglepi, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy nagyot fog szólni…
Mit mondjak? Voltak örömkönnyek…
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: