Mivel én többnyire megrendelésre dolgozom, a tárgyaim amikbe a lelkem is belevarrogatom, nem maradnak velem.
Azt szoktam mondani miközben dolgozom rajtuk, szeretgetem őket, örülök, ha valami új dolgot próbálhatok ki velük, aztán az utolsó öltéssel, elszakad a lelki kapocs, mehetnek is…. De az, hogy örömmel készültek, nyomot hagy rajtuk, a pozitív energiát magukkal viszik.
Nekem pedig itt maradnak a képek… Rájöttem, hogy a fotózást is a rongymániámnak köszönhetem. Nem érdekelt különösebben egészen addig, amíg el nem kezdtem fázis-fotókat készíteni a munkáimról…És akkor egyszer csak elkezdtem másképp látni.
Fejben zummolni, a képen pontosan azt megmutatni, amit láttatni szeretnék.Nézegessük meg őket együtt…
Ez az első tűzéseim egyike…
Varrós táskám hátoldala…
Már amikor összeraktam a színeket, tudtam hogy akarom tűzni. Alig vártam, hogy elkezdhessem…
Egy másik kedvenc mintám…
Ez a tűzéshez való viszonyomra utal, talán…
A kékfestő fehérrel nekem nagyon bejön…
Ezen nagyon jól látszik, ahogy plasztikussá válik a tűzéstől az anyag…
Kisfiús, tiszta színvilága és a tűzése miatt…
Ezek már újabbak, tudatosabban készültek..
Ezen a fény játékát sikerült elkapnom…
Gondoltátok volna, hogy ez egy neszike?
A kis lepkés…
Erre nagyon büszke vagyok, igen sok munkám van benne 🙂
Na ez teli volt kihívással….
Úgy látom ez egy soha véget nem érő történet….
Most akkor az is kiderült, hogy egy picit mégis ragaszkodom hozzájuk, de beérem a képekkel….
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
