Hatszögletű asztalközép magyaros motívummal

Valahogy jó ideje már szívügyemmé vált, hogy a kézimunkáimon igyekszem valami igazán magyaros motívumot, vagy azáltal ihletettet megjeleníteni. Annyi szépséget alkottak elődeink, amit érdemes újra meg újra feleleveníteni és tudatosítani mindenkiben, hogy ez is a miénk, legyünk büszkék rá. Persze mindent a maga helyén, mértékkel, ízlésesen.
A piros tűpettyes vászon a kedvencem, a fehér alap úgyszintén. A kettő együtt, nekem gyönyörű. Az ötletet egy jövőbeni munkának köszönhetem, valaki szeretne egy patchwork terítőt, rátéttel a közepén, dúsan tűzve. Egy másik Valaki  pedig bemutatná az üzletében azokat a dolgokat, amiket készítek.

Gondoltam egyet, összekötöm a kettőt, úgyis akartam egy tanulmányt készíteni az éles bevetés előtt.

Megtaláltam ezt a szépséges mintát, kicsit alakítottam rajta, hogy használható legyen applikációként, egy pici részlet pedig sarok díszként, mert most hatszögletűt álmodtam. A sarkoknál a szegés mikéntje izgatott és arra is kíváncsi voltam az ilyen alakzat hogy viselkedik tűzés közben.
A rátétet ragasztós fóliára vasalva készítettem elő , a kivágás sem kétperces történet. Nem baj, van szikém, gondoltam én, hát azzal nem ment, még szerencse, hogy van jó kis éles, hegyes olló munkatárs, így ez is könnyen ment, ha nem is gyorsan.
Következő lépésben rávasaltam  az alapra a mintákat körben elhelyezve. Ha hiszitek, ha nem itt lett vége a napnak. Reggel korán elkezdtem a minta kikeresését, átalakítását, előkészítését ezért azt gondoltam, hogy előrébb leszek estére. Hát tévedtem…

A második nap szép türelmesen a gépi pelenkaöltéssel telt el. Nem megy ez sem gyorsan, hiszen elég kanyargós a kiválasztottam. Miután mindenki a helyén díszeleg, rávasalok egy egész vékony ragasztós vatelint a hátoldalára, hogy a sok tűzés amit terveztem rá, szépen mutasson. Hátlapnak fehér flanelt használtam, hogy tapadjon az asztalra, ne csúszkáljon rajta.

Nem szeretném a háta mögött kitárgyalni, de a varrógéphez is tapad a flanel tűzéskor, kicsit birkóztunk, bevallom.

A harmadik nap csak tűztem, tűztem és estére eljutottam a szegésig. Először piros szegőre gondoltam, aztán csipkét próbáltam hozzá, de a legszerényebb változat lett a győztes, a fehér ferde pánt.

Saját anyagából, hátul kézzel visszaszegve.