Rövid helyzetjelentés következik, megmutatom hol tartok most. Először is erősen megkönnyebbültem, mert a virágos anyagból -annak ellenére hogy azt gondoltam nem lesz elég- még maradt is. Igen, ki volt számolva miből mennyi kell, de ez az anyag utólag került a csapatba a polcról, akkora amekkora, nincs repeta.
Szóval… lehet ezzel fogom szélezni is 😀 Jó ez nem biztos, de jól hangzik azután, hogy azon paráztam, kevés lesz.
Teljesen beborítottam a macska idomait fecnikkel.Varrás közben figyelni kell, hogy induláskor és befejezés előtt a varrat meg legyen erősítve, különben sérülhet, amikor körbevágjuk a kontúrokat.
Na, ő lenne az 🙂 Mivel az ember nem a maga ellensége, nem ugráltam fel vasalni darabonként – bár edzésnek egész jó lett volna – hanem csak lekörmöztem a varratokat.
A körmöm helyett viszont ezt a jó kis krémlapátot használtam. Nagyon finom, vékony szélével, sima felületével pont tökéletes erre a feladatra, krémkenéshez úgyis rövid a nyele, úgyhogy a konyhaszekrényből a varrós szerszámok közé költöztettem.
A módszer, tehát varrás, vasalás sorrend helyett úgy módosult, hogy varrás, kenés 🙂
Azért csak ráment a napom, pedig a főzést megint sikerült elmismásolnom az aranytartalékomból. Van egy olyan termék itt a szomszédban, hogy fagyasztott, töltött nudli. Létezik belőle nutellás, mákos, és meggyes. Általában a nutellás a menő, de egyszer tévedésből meggyeset hoztam haza. Mivel a pirított morzsára én most időt pocsékolni nem akartam, ezért gyorsan daráltam hozzá az aprítóval egy marék diót. Na ugye, milyen egészségtudatos bír lenni az ember, amikor bojkottálja a konyhai munkát? Leves maradt tegnapról, úgyhogy éhen nem halt senki, és én is hamar szabadultam 🙂
Ez a szép színes szemét maradt a szabásmintából, miután körbevágtam a cicát.
A következő munkafázishoz megint a konyhából hoztam segédletet. Ki kell szabni a ragasztófátyolból is a macskoszt, de hogy biztosan passzoljanak egymáshoz, sablonnak a már az elkészített alkatrészeket használtam. Azért pakoltam teli őket a kanalakkal, hogy miközben körberajzolom, ne csúszkáljanak el.
Amikor ezzel is elkészültem, jöhetett a tépkedés, tudjátok, amikor a papírt kitépkedjük az anyag hátuljáról. Ez egy nagyon élvezetes művelet, ilyenkor lehet megszámolni, hány darabból is áll a művünk…
Vicceltem 🙂
A varratokra viszont vigyázni kell tépkedés közben, ha már ilyen szépen összeállt a dolog ne most szedjük szét. Pár helyen majd javítanom kell ragasztás előtt, mert egy két részen nem jó pontban volt a varrás megerősítve, így aztán elgyengült.
A papír helyére fogom majd felvasalni a ragasztót, de előtte, muszáj volt gyorsan összerakni ami már kész a műből, hogy örülhessek neki.
Akkor most így állok, az aranytartalék kiürült, ma alkotnom kell valamit a konyhában is, hogy feledtessem az alibi ebédet, amit tegnap elkövettem.
Ha lesznek újabb fejlemények, jövök megint a képekkel és a beszámolóval. Ha csak most csöppentél bele a mesébe, az alábbi linkeken megtalálod az előző részeit 🙂
https://tvzs.cafeblog.hu/2015/03/26/igy-keszul-egy-takaro-tervezes-szabas-par-blokk/
https://tvzs.cafeblog.hu/2015/03/27/igy-keszul-egy-takaro-papirra-varros-foltratet-keszitese/
Amennyiben tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.
