Gyűjteni kell az anyagokat, de okosan…

Ha jön az ihlet, azonnal varrni kell…. A varráshoz, meg anyag kell… Sok-sok gyönyörűséges anyag…

Az előrelátó foltosok folyamatos gyűjtésben vannak.

Idáig hallom a sóhajtást….drága hobbink van, nem egyszerű a mai árak mellett gyűjteni. Persze, tudom én is, hogy nem olcsó, de van pár trükk, amit alkalmazhatunk annak érdekében, hogy a saját kollekciónk átlagos méter ára ne csapjon az egekbe….

  Kezdjük a legegyszerűbb móddal, a már nem használt, de tetszetős anyagú ruhákkal, lakástextilekkel.

Az alapvető szabály az az, hogy mindent érdemes gyűjteni, ami nem műszálas. Ezt pedig a legegyszerűbb úgy megállapítani, hogy meggyújtunk egy szálat belőle. Ami cseppé olvad az kuka. Már foltvarrás szempontjából.

A pamut pólókat is csak annak érdemes gyűjteni , aki egész biztosan fel fogja használni, legyünk szigorúak, mert a polcok száma véges, a szatyorban hagyva meg úgyis elfelejtjük mink van. Ha már otthon mindent átnéztünk, jöhet a turkáló, de itt se vegyünk meg mindent, csak azért mert olcsó. Én a drindli ruhákat imádom, meg a férfi ingeket, no meg a kövér negyedeket, ágyneműket és a lakástextil maradékokat. Nagyon ritkán finom selymeket, brokátot is lehet így beszerezni…

Ezeket a kincseket is át kell nézni, egyáltalán illik-e abba a színvilágba amivel dolgozni szoktunk, nincs-e nagyon elvékonyodva. Nincs abban semmi kivetni való, hogy turkálunk, hisz a textil nem szemét, sok ember munkája áll benne, még ha a ruhát már meg is unta valaki. Rengeteg olyan anyagot is lehet találni, amit a gyártó selejtezett ki, mert szálhiba fut benne végig egy csíkban, és az így eladhatatlan.

Nekünk foltvarróknak mennyiből áll ezeket a hibákat kikerülni? Ugye hogy semmibe?

Olyan is előfordult már, hogy a turkálóban köszönt rám egy pamut alapú dekor vászon ami színben pont illett a fedlaphoz, na mindjárt fel is adtam az egyszínű hátlap gondolatát.

Újra hasznosítani kreatív, földbarát dolog, a foltvarrás hajnalán eleve ez volt a kiindulási pont.

Aki szeret táskákat varrni, hazavihet jó formájú, szabásmintának való darabot, esetleg találhat egy szép táska- fogantyút, egyéb kelléket. Miközben fejti szét az ember érdemes fázis fotókat készíteni, sokat segít majd amikor el akarjuk készíteni az ikertestvérét.

A méterárú üzlet a következő hely, ahol hatalmas választékkal állnak rendelkezésünkre, sok helyen eleve textil családokkal kényeztetnek minket.

Ha én bemegyek, akkor azokból, amik tetszenek 30 – 40 centit szoktam venni, ha nagyon bejön, akkor fél métert a gyűjteménybe. Hátlapnak legtöbbször fehér lepedő vásznat használok, vagy IKEÁ-s nyers vásznat. Nyilván hátlapnak, az ember legalább 2 métert vesz, már ha takaróban utazik.

Általában 10 cm a legkisebb vásárolható mennyiség, azt nem mondom, hogy üdítővel és kávéval fog kínálni a kereskedő, mert neki ugyanannyi munka 10 centit levágni, mint 10 métert, csak a haszon mértéke más…

Arra azonban figyelni kell, hogy szálban vágják-e, mert ha nem akkor 10 cm esetén akár az egész vásárolt mennyiség elmehet az egyenesítésre….

Tudjátok, hogy lehet tuti egyenesre vágni a szál mentén az anyagot? Nagyon egyszerű…. Nagyjából felméred, merre futnak a szálak az anyagban, hol kezdődik az egyenes rész. Azon a helyen belecsípsz ollóval a textil szélébe, kihúzol egy szálat belőle és a szálhúzás mentén vágsz. Amikor elfogy az út akkor újabb szálat húzol…és vágsz. Ennyi. Ugye hogy egyszerű? 🙂

A kiegyenesítéskor leeső anyagdarabkák, még sok olyan technikához használhatók, ahol nincs jelentősége a száliránynak.

Geometriai mintás anyagoknál,  azt is érdemes megnézni, hogy a szállal megegyező irányban futnak-e a minták.

Nagyon  megkeserítheti  az örömünket, ha egy csíkos, vagy kockás nyomott vászonnál haragban van a szálirány  a festéssel. Lehet harapdálni az ujjainkat, hogy a szálirányt, vagy a minta irányát figyeljük-e ?

Problémás kategória még a műszállal kevert vászon is, hiszen vasaláskor nem bírja a pamut formázásához szükséges hőt, könnyen égési sebeket szed össze.

Kevert szálasból, nagyon gondoljuk meg mit készítünk, leginkább hétköznapi lakástextilnek  való. Sokat mosott terítők, függönyök, ülőpárnák hálás alapanyagai, mivel gondos teregetéssel megspórolható a vasalás, és sokáig megtartják a  élénk színűket.

Gyerekeknek semmiképp nem ajánlom, mert a műszálat nem bírja a babák kényes bőre, csúnya kiütéseket kaphatnak tőle.

Következő beszerzési helyek a web-áruházak, amik a szobádba hozzák szinte az egész világ kínálatát. Szebbnél szebb anyagok képeiből választhatunk ….

Ami a képen nem biztos, hogy látszódik, az az anyag vastagsága. Sajnos nagyon sok olyat lehet kapni ” jó áron” amin szinte át lehet látni. Lehet nagyon szép, mégis meggondolandó, hogy felhasználjuk-e egy olyan tárgyhoz, amin heteket, esetleg hónapokat dolgozunk, és örökre szánjuk ajándékba, nem a második mosásig…

 A jegyzett design – anyagokkal nem szokott gond lenni, a nagy cégeknek nem éri meg a linkeskedés. Ezek az anyagok valóban magasabb árkategóriába tartoznak, de az is elég, ha csak kicsit veszünk belőlük, fűszerként használjuk a kompozíció megtervezésekor.

Nem állítom, hogy minden olcsó anyag vacak is, de nem árt az óvatosság! Mielőtt beruházunk érdemes körül nézni, érdeklődni a cég után, akinek az ajánlata megtetszik, mert ha csalódunk, vágott árut nem egyszerű visszavetetni. A szállítási költség pedig még szimplán sem kevés….

Bárhonnan is szerezzük be a kincseinket, beavatás és vasalás után tegyük a többi közé, amíg nincs időnk foglalkozni vele, tartsuk külön. Ha véletlenül avatatlan anyag kerül a foltok közé, összeránthatja a szomszédságot, bosszantó huplikat képezve.

Na akkor, ha összeadjuk az otthon szanált ruhákból nyert anyagok árát, ami nulla,a  turkálóban levadászott kincsek árával,ami elenyésző, majd ezek összegét hozzáadjuk  az üzletben vásároltakéhoz, akkor sokkal kedvezőbb az átlagos méterár, ugye?

A kiemelt képet  Textil Bazárban készítettem.