Vannak foltvarrók, akik egész városokat építenek színes rongyokból. Mint szinte minden foltos szerelem, ez is egy jópofa tűpárnával kezdődik, aztán elkészül egy utca, majd egy egész város nő ki a kezük alól…
Egyik pici ház készül a másik után…
A képeslap és a falikép csak a kezdet, aztán elszabadulnak az érzelmek, és megszületik a városépítés gondolata.
Vannak egyforma házacskák, több színállásban….
Aztán, miután a sok egyforma már elkészült, sor kerülhet a formabontásra, a fantázia elszabadul, hullik a földre a sok fecni, amikor a foltvarró kivág még pár ablakot, kerül egy-két kémény,ez-az..
Eszméletlen élethűre sikerül némelyik, a harmadik képen a gerendaházra érdemes egy röpke pillantásnál többet áldozni…..
Ez a munka kettő az egyben, a házak falai egy aprólékosan kidolgozott gyűjteményesnek adnak helyet.
Ez sem hétköznapi építkezés….
A gondolat, ami mentén elindultak a készítők hasonló, a végeredmény mégis egészen más. Gyönyörű, míves munkák.
Iszonyatos türelemről és kitartásról mesélnek nekem ezek a képek…
Modern felfogásban is lehet finoman aprólékos dolgokat alkotni…
Az én szívemnek ez a legkedvesebb….
A végére maradt egy díjnyertes darab, egy egész napig akad rajta nézelődni való.
Persze nem állítom, hogy a válogatásban megmutattam az összes legszebbet. Biztosan van még rengeteg, amit érdemes elnézegetni, magunkba szívni a gondolatot, aminek mentén elindult a készítő és a munka szeretetét, ami minden darabról egyformán lerí. Egy biztos, megint elindultak a bogarak….és ez a lényeg. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: