Érdekes rongyokat lehet találni egy turkálóban… Most nem a márkás, alig használt ruhákra, az áruházi maradékokra gondolok, amikben még az árcédula is benne van, bizonyítandó, hogy soha még senki nem feszített benne, még csak nem is a lakástextil turkálókban fellelhető, fillérekért megvásárolható kövér negyedekre vagy a szállodákban leselejtezett madeirával díszített ágyneműkre.
Ezeket általában mindenki értékeli valamire. Akinek újra nem telik azért, aki az egyedi márkás darabokat szereti olcsón beszerezni azért, a foltosok meg mint tudjuk, mindenben azt látják, ami majd lesz belőle, ha kezelésbe veszik…
Én azokra a dolgokra gondolok, amik reményvesztetten hányódnak, egyik tárolóból a másikba kerülve, már már szemétként kezelve. Persze tudom én, hogy a modern lakásokba ezek a darabok nem illenek, akik pedig vadásznak rájuk mégis, nem a turkálókban vásárolnak.
Ezeken az igényes kézimunkákon látszik, valaki talán évekig dolgozott rajta valamikor. Mennyi idő alatt lehet kézzel kihímezni a finom batiszt függönyt…
Lehet a nagymama varrogatta lánykorában, vagy az is lehet hogy az ő nagymamája. Sokáig féltve őrizgette, talán nem is használta, hogy megóvja az elhasználódástól, aztán jött egy nap, amikor a gondosan, aprólékos munkával készített, évekig óvott, becsben tartott darab , kacattá válva , jobb esetben egy rongyos bálában végezve várja, hogy szemétbe kerül-e, vagy valaki végre rátalál és értékén kezeli újra.
Én valahogy időről időre bevonzok egy – egy ilyen kincset, kitisztogatom, dédelgetem és ha lehet újból arra használom, amire az szánta, aki számtalan órát áldozott rá az életéből. Egyszerűen imádom őket, lehet előző életemben közöm volt hozzájuk? Elgondolkodtató…
