Az angyalra várva…
Emlékszem gyerekkoromban úgy érzékeltem, hogy a december 24-i délután legalább háromszor hosszabb, mint bármelyik másik. Az idő mintha ólomlábakon, egy helyben járna, valahogy az óra ketyegése is lelassul ezen a napon. Igyekeztünk egész nap jól viselkedni, szót fogadni, nehogy az utolsó pillanatban rontsuk el. A szobánkat is rendbe raktuk, nem úgy mint máskor, hanem igaziból, rendesen. Megfürödve… Tovább »