Minden foltvarrónál gyűlik az ufo, ami a mi köreinkben olyan blokkokat jelöl, amik kimaradtak valahonnan. Mivel azokban is benne van az anyag, a munka nekik is jár a törődés .
Nem tesz jót az ember lelkének, ha a fiókot sokáig nyomatja ilyen árva gyerekekkel. Időnként kell belőlük is alkotni ezt – azt, hogy ne érje őket utol a túlnépesedés problémája.
Nálam mostanság babatakarók születtek sorban, így azokból maradt ki egy s más. Összerendezgettem, kiegészítettem és pont megfelelt egy újabb babatakarónak, de hogy a kihívás sem maradjon ki az életemből, most először hullámos szélűre terveztem a befejezést.
A takaró anyaga tiszta pamut, a hátlap flanel, gondoltam az puha is meleg is,csak jó lehet. Babának biztos jó is lesz, de tűzéskor nekem tapadt kicsit. No nem katasztrófa, hát birkóztam is munka közben, úgyis mozgáshiányos a varrónők élete…
A közepére került egy teljesen fehér négyzet, persze hogy azért, hogy teli firkálhassam 🙂 A firkálgatást színátmenetes hímzőszállal követtem el, ami önmagában egyvonalasan használva silánynak tűnik, de felturbózva egy kis satírral és kontúrozással, már látványos tud lenni.
A többi tűzést fehérrel varrtam mert ott a lényeg a domborúság volt, nem a minta. A szép kis hullámos szegély elkészítése sem nagy ördöngösség, inkább kicsit több időt igényel mint az egyenes, de jóval különlegesebb a végeredmény.
A szegést szokás szerint saját mintájú anyagából szabott ferde szalaggal készítettem, a hátoldalon kézi varrással befejezve.
Mivel a közepét a sűrű varrásokból álló minta cseppet összehúzta a végén gőzös vasalóval, kicsit igazítani kellett a formáján, hogy elég fotogén lehessen a pózolások közben.
Márkajelzésként ez a darab is az új logómat kapta, dátummal ellátva.
