Kedves foltmániás lányok a világ másik felén!
Dear Quilty Girls on the other side of the world!
Emlékeztek még arra a napra, amikor Ági elétek állt és sugárzó arccal előadta Nektek sütimámorban született gondolatait arról, hogy elhozza és megmutatja nekünk a Ti munkáitokat?
Do you remember the day when Agnes stood in front of you with radiant face, to tell you about her idea forged under the spell of some good Hungarian pastry, the idea about how she was going to show us your quilts?
Ha azzal a lelkesedéssel beszélt akkor is, mint ahogy Rólatok mesélt nekünk, biztos vagyok benne, hogy azonnal tudtatok lelkesedni az ötletért, mindenkinek elindult a kis foltos hátú bogár a fejében, és elkezdtek sziporkázni az ötletek?
If she was as excited then, as she was now, as she told us all about her guild friends, I am sure you got involved right away, and the little quilty bugs started buzzing in your heads to get those ideas going, right?
Vagy esetleg gondolkodási időt kértetek? Nem hiszem 🙂
Or, just maybe, you asked to sleep on it? No, I didn’t think so either!
Áginak sikerült itt is maga mellé állítania, lelkes támogatóvá tenni mindenkit, akit csak akart… Ugye tudjátok követni, mikor, melyik Ágiról beszélek?
Aggie made sure she had the support of everybody here, she had them wrapped around her little finger. You do know which Agnes I am talking about, right?
Szóval, Ágik olyan kiállítást szerveztek a munkáitokból, de olyat…
Long story short, these “Aggies” put together a quilt show like no other from your work….
Az utcában nem volt üres parkoló, a terembe be sem lehetett férni, pedig alig késtem kicsit…
There were no parking spots in the street, standing room barely in the room, even though I was only a bit late.
A hangulat, na az meg olyan volt mintha mindenki ezeréves nagy barátságban lett volna öröktől fogva. Családias, kedves, vidám, közvetlen…Volt pezsgő, tombola, ingyenes miniműhely…
The whole atmosphere of the opening party was lively, happy, like everyone had known each other forever…we had champagne toast, door prizes, raffle, free mini-workshop…
Amikor végre bejutottam a terembe leesett az állam, hogy mennyi minden elfér egy-két jól megpakolt kézipoggyászban.. Persze lehet Ági kerített valahonnan egy mesebeli feneketlen zsákot, és abban hozta ide ezt a rengeteg motyót…
When I finally made it into the exhibit hall, I was surprised to see how much you can pack into a rollie bag. Either that, or Agnes found herself a magic bottomless bag to transport all your quilts.
Mindenki imádta a munkáitokat, a színvilágukat, a hangulatot, amit magukkal hoztak, a lelkesedés és az örömvarrás látszódott mindegyik darabon…
Everyone loved your quilts, the colors, the happy mood that they conveyed. You could see they were sewn with joy and excitement.
Köszönjük, hogy megváltatok tőlük egy kis időre, hogy mi is láthassuk 🙂
Thank you for parting with them for a little while, so we could enjoy them
És, még mindig zajlanak az események, egészen a hónap végéig…
And the show still goes on, until the end of the month…
Na búcsúzom, mert Ági visszafelé sem akar üres kézzel menni….
I, on the other hand, have to say good-bye, since I have a little something to work on…you see, Aggie does not want to return to Oklahoma empty-handed!
Üdv, Nektek 🙂
Bye, everyone
@modafabric
A fordítást Ágnes Stadler készítette, köszönet érte <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: