Rengetegen vagyunk rongymániások, mind elgyengülünk egy-egy szép textil láttán, és hiába a fogadalom – miszerint egy darabig egy centit se- akkor is veszünk belőle…..
Még bűntudatunk sincs miatta, hiszen inkább rongyra, mint gyógyszerre költsön az ember, ugye… Úgy megnézném egyszer azt az összmennyiséget, amit felhalmoztunk…
Biztos sokféle gyönyörűségből állna az a lánchegység…
Sokan nem értik, hogy tud boldoggá tenni bennünket az a sok rongy, mint ahogy azt sem értik minek vágjuk apró fecnikre hogy aztán hosszan tartó munkával újra összevarrjuk. aztán kibontjuk és újravarrjuk és megint kibontjuk…. de… újra varrjuk! 🙂
Ugyanaz hajt mindannyiunkat, de mindenki másért csinálja…
Ki pusztán kedvtelésből, ki pénzt keres vele, és van akinek a túlélést jelenti nap mint nap. Nem is gondolná az ember, milyen sorsok ,tragédiák, szenvedések vannak egy-egy munka mögött.
Nem sejtjük, mert amit látunk, az egy gyönyörű, összeszedett kompozíció, élénk színekkel festett álomvilág, nem a valóság, amitől a rongyok közé menekül az alkotó.
Ezért érdemes felkelnie minden nap, és azért tudja elviselni az újabb és újabb gyötrelmeket. Erőt ad,lelkesít, kirángat a kétségbeesésből, szebbé teszi a szürke hétköznapokat, hisz a siker mindenkit felvillanyoz…
Az alkotás gyógyír minden problémára….Nap mint nap 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: