Ez a falikép egy takaró készítése után született. Annyira tetszett a színvilága, hogy miután a megrendelő elvitte, tőlem szokatlan módon nem tudtam elszakadni tőle érzelmileg.
Ez azért furcsa, mert általában a munka utolsó fázisában ez az elszakadás , probléma nélkül, észrevétlenül szokott megtörténni.
Szóval egyszerűen elkapott a hév , és “sehall – selát” üzemmódra kapcsolva estem neki a munkának.
Sajnos, nálam ilyenkor megszűnik az önkontroll, és gondolkodás, tervezés és mérés nélkül fejből dolgozom.Ennek azért néha vannak nem túl jó következményei is.
Itt-ott, egy kis ez az nem stimmel, amiről azt gondolom, hogy elfér, csak én látom, másnak észrevehetetlen. De hiába, mert az alkotás heve már nem fűt, a hibák láttán nő a csalódottság és így már eladni sem akartam, de látni sem bírtam a “szerelem gyerekemet”.
Szépen összehajtva, becsomagolva állt a szekrényben hónapokig. Aztán egyszer csak feltűnt a lakásban egy üres fal, ahova pont AZ hiányzott….
És megint elkezdődött a kézremegésig fokozódó alkotásvágy. Én nem tudom másnál ez hogy működik, de nálam tényleg kizáródik a külvilág, kifut a leves, leég a tűz, hiába csönget a postás.- Akár kétszer is – 🙂
A kezem remeg, kapkodok, szétdobálok, feltúrok, olyan lesz a szoba mire elkészülök, mintha gömbvillám tévedt volna a házba. Már megtanultam hogy ilyen esetben, egy pillanatra megállok, visszakapcsolok alapjáratra, aztán állok neki a munkának.
Felmértem a hibákat, és szépen türelemmel szétszedtem ott ahol javításra szorult,lebontottam a szegést is, mert azóta már másképp csinálom. Kiűztem a huplikat, igaz pár centi bánta itt-ott,de az a pár centi pont nem hiányzott oda.
Elkészültem a javítással, grátiszként, még le is tűztem szinte az egész felületét, csak úgy gondolom formán, kapott egy sínt a hátára és a helyére került
Ez lett az első saját munkám a saját falunkon.
Érdekes, mert eddig minden másé lett, semmihez nem fűzött semmiféle érzelem miután elkészült. Ez az első örökbe fogadott darab. Ki is neveztem magamban mesterségem címerének. Egy biztos, ez már nem eladó!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: