Ági már nagyon régen Oklahomában él, ahol újra fellángolt a régi szerelem, a foltvarrás…Új élet, új csoport és új technikák….
Alig várja, hogy végre hazahozhassa és megmutathassa Nektek is.
A kiállítás a Virányosi Közösségi Házban lesz, 1125 Budapest, Szarvas Gábor út 8/c
A Patchwork – show Amerikából november 8-án 17 órakor kezdődik és egészen november 27-ig tekinthető meg.
Úgy érzem ez a történet friss fuvallat a mai kicsit áporodott, pénzközpontú világban. Bebizonyítja nekünk, hogy amit nagyon akarunk azt el is érjük, mert a jó ügy bevonzza a segítőket, mint a mesében.
Legalábbis nekem a kis vakond nadrágja jutott eszembe. Itt is mindenki segít aki tud, és együtt örül, mint abban a történetben…
Ágiék kitalálják, aztán a világ két csücskében nekiállnak, szervezkednek és a lelkesedésük újabb és újabb embereket vonz a stáb tagjai közé.
Lett anyag, amit megvarrhattak a csoportjában a lányok, terem a bemutatáshoz, műsor és meglepi, mind mind a lelkes segítők közreműködésével…
Ági aki itthon szervezkedett, nem tagja egyik rongyos csapatnak sem, mégis megtalálta a lehetőségeket szeretett barátnője álmának teljesüléséhez.
Nekünk már csak annyi tennivalónk van, hogy elmegyünk és megnézzük, magunkkal hozzuk a lelkesedésüket és újabb és újabb embereket buzdítunk a varrásra, az alkotásra.
Mert alkotni jó…. Legyen az tradicionális, modern, kis vagy nagy léptékű, zsebkendőnyi, vagy hatalmas… Kezdőkből lesznek a haladók, kicsiből a nagyok, álomból a valóság….
Akkor jöjjön Ági második levele….
Mitől modern? – Budapest – Oklahoma – Budapest
Tizennégy évesen ültem először egy zakatolós Singer varrógéphez. Akkor hódított a forró nadrág és a forró felső, de az üzletekben csak a “májusegyruhagyár” stílusú darabokat lehetett kapni.
Egy kora nyári délután megtúrtam Anyukám konyhafiókját és kihúztam néhány használaton kívüli lenvászon törlőruhát – talán emlékeztek rá, olyan vidám, színes naptárak és op-art-os minták voltak rányomtatva.
Nyisz-nyisz….az elsőt bődületesen elszabtam, mert persze nem volt szabásmintám, de a másodikból már egy tűrhető nyakba kötős felsőrész kerekedett. Egész nyáron büszkén flangáltam ebben a divatcsodává avanzsált darabban – akkor írtunk 1973-at….
Annyira nagy sikerélmény volt, hogy egy életre megszerettette velem a varrást!
Utána sokáig csak ruhákat, lakberendezési tárgyakat varrogattam, míg nem 1990-ben egy USA körutazás során először találkoztam Amishokkal.
Szégyen, nem szégyen, én bizony nagyon megbámultam ezeket a mindmáig középkori életkörülményeket magukra vállaló családokkal.
Értetlenül hallgattam, amikor a barátaim magyarázták, hogy az önkéntes elszigeteltségben élő Amishok főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, de traktort, vagy más erőgépet nem használnak. Az elektromos áram nincs bevezetve a házaikba, a TV-t, rádiót és mozit csak hírből ismerik.
Micsoda visszamaradott banda – gondoltam akkor…
Aztán bementünk az egyik házba, ahol a tisztaszoba faltól-falig meseszép tűzött takarókkal volt kitapétázva…. Leesett az állam!
Ilyet még nem láttam előtte sohasem… mérnöki precizitással megvarrt és tűzött csodák! A kézimunka fellegvárai!
Alig hogy visszaértünk Budapestre én is nekivágtam első nagy quilt-emnek. Kisruha-maradékok, olcsó karton, ágynemű anyag volt bőven. Persze patchwork tudás vagy szabásminta – az zéró. Így is nagyon örültem első takarómnak, Ágikám ágyát kisiskolás koráig díszítette. ( Külön figyelmet érdemelnek az egyéni módon megoldott sarok-eldolgozások 😀 )
A patchwork-özés kisfiunk megszületésével és az egyre sűrűsödő szakmai elfoglaltságaimmal takaréklángra került. Nem is igazán varrtam megint egészen addig, amíg 18 évvel ezelőtt az USA-ba nem költöztünk. Itt aztán a foltkórság (annyira tetszik ez a leleményes elnevezés) megint rendesen elkapott.
Próbáltam én mindenféle patchwork-ös stílust, csoportban és egyedül tanulgattam a technikákat, míg aztán a kb. öt éve indult modern quilt mozgalomnál kötöttem ki.
Jelenleg az Oklahomai Modern Quilt Céh (Oklahoma City Modern Quilt Guild) tagja vagyok.
Gyakran hazajárok Budapestre, mert Anyukám már nem tudja megtenni a tizenkilenc órás repülő utat Oklahoma City-ig. Bár ő nem varr, szívesen nézegeti mindig a színes munkákat, amiket hazautazásomkor viszek neki.
Könnyű kiszámolni hányszor voltam otthon az elmúlt években – minden út egy falikép. Egy kis öröm és biztatás neki – a következő találkozásig. Minden tűzés egy puszi……
A mostani történetünk úgy kezdődött, hogy ültünk Kéki Ágival Budapesten egy cukiban februárban, kint hatalmas pelyhekben szakadt a hó és a hobbijainkról beszélgettünk.
Együtt jártunk egyetemre, rengeteg közös élményünk van és intenzíven őrizzük a barátságunkat azóta is, hogy már régóta nem egy helyen lakunk. Ott, akkor egy cappuccino, egy latte macchiato és két szelet süti bódulatában határoztuk el, hogy elhozzuk Budapestre azt a lendületet és lelkesedést ami engem is bevont a Modern Quilt Mozgalomba!
Én varrok – ő szervez. Én elhintem az ötletet a saját céhemben – ő elhinti Magyarországon. Én meggyőzöm a többi foltos barátnémet, hogy varrjunk össze egy kiállításra valót – ő szerez kiállítási helyszínt, és eljuttatja a hírünket az összes elérhető fórumra és meghív mindenkit, aki szívesen megismerkedik valami újjal, vidámmal és trendivel……
Most, fél évvel később, a kiállítás megnyitójára készülünk!
Nagy örömmel tölt el, hogy Magyarországon is sokan, nagyon magas színvonalon űzik ezt a gyönyörű hobbit! Nem csak bemutatni, tanulni is megyek! Találkozunk nemsokára!
Ha még többet szeretnétek megtudni Ági álmáról, az alábbi linkre kattintva találtok még olvasnivalót.
https://tvzs.cafeblog.hu/2014/10/25/3483/
