Ági már nagyon régen Oklahomában él, ahol újra fellángolt a régi szerelem, a foltvarrás…Új élet, új csoport és új technikák….
Alig várja, hogy végre hazahozhassa és megmutathassa Nektek is.
A kiállítás a Virányosi Közösségi Házban lesz, 1125 Budapest, Szarvas Gábor út 8/c
A Patchwork – show Amerikából november 8-án 17 órakor kezdődik és egészen november 27-ig tekinthető meg.
Úgy érzem ez a történet friss fuvallat a mai kicsit áporodott, pénzközpontú világban. Bebizonyítja nekünk, hogy amit nagyon akarunk azt el is érjük, mert a jó ügy bevonzza a segítőket, mint a mesében.
Legalábbis nekem a kis vakond nadrágja jutott eszembe. Itt is mindenki segít aki tud, és együtt örül, mint abban a történetben…
Ágiék kitalálják, aztán a világ két csücskében nekiállnak, szervezkednek és a lelkesedésük újabb és újabb embereket vonz a stáb tagjai közé.
Lett anyag, amit megvarrhattak a csoportjában a lányok, terem a bemutatáshoz, műsor és meglepi, mind mind a lelkes segítők közreműködésével…
Ági aki itthon szervezkedett, nem tagja egyik rongyos csapatnak sem, mégis megtalálta a lehetőségeket szeretett barátnője álmának teljesüléséhez.
Nekünk már csak annyi tennivalónk van, hogy elmegyünk és megnézzük, magunkkal hozzuk a lelkesedésüket és újabb és újabb embereket buzdítunk a varrásra, az alkotásra.
Mert alkotni jó…. Legyen az tradicionális, modern, kis vagy nagy léptékű, zsebkendőnyi, vagy hatalmas… Kezdőkből lesznek a haladók, kicsiből a nagyok, álomból a valóság….
Akkor jöjjön Ági második levele….
Mitől modern? – Budapest – Oklahoma – Budapest
Tizennégy évesen ültem először egy zakatolós Singer varrógéphez. Akkor hódított a forró nadrág és a forró felső, de az üzletekben csak a “májusegyruhagyár” stílusú darabokat lehetett kapni.
Egy kora nyári délután megtúrtam Anyukám konyhafiókját és kihúztam néhány használaton kívüli lenvászon törlőruhát – talán emlékeztek rá, olyan vidám, színes naptárak és op-art-os minták voltak rányomtatva.
Nyisz-nyisz….az elsőt bődületesen elszabtam, mert persze nem volt szabásmintám, de a másodikból már egy tűrhető nyakba kötős felsőrész kerekedett. Egész nyáron büszkén flangáltam ebben a divatcsodává avanzsált darabban – akkor írtunk 1973-at….
Annyira nagy sikerélmény volt, hogy egy életre megszerettette velem a varrást!
Utána sokáig csak ruhákat, lakberendezési tárgyakat varrogattam, míg nem 1990-ben egy USA körutazás során először találkoztam Amishokkal.
Szégyen, nem szégyen, én bizony nagyon megbámultam ezeket a mindmáig középkori életkörülményeket magukra vállaló családokkal.
Értetlenül hallgattam, amikor a barátaim magyarázták, hogy az önkéntes elszigeteltségben élő Amishok főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, de traktort, vagy más erőgépet nem használnak. Az elektromos áram nincs bevezetve a házaikba, a TV-t, rádiót és mozit csak hírből ismerik.
Micsoda visszamaradott banda – gondoltam akkor…
Aztán bementünk az egyik házba, ahol a tisztaszoba faltól-falig meseszép tűzött takarókkal volt kitapétázva…. Leesett az állam!
Ilyet még nem láttam előtte sohasem… mérnöki precizitással megvarrt és tűzött csodák! A kézimunka fellegvárai!
Alig hogy visszaértünk Budapestre én is nekivágtam első nagy quilt-emnek. Kisruha-maradékok, olcsó karton, ágynemű anyag volt bőven. Persze patchwork tudás vagy szabásminta – az zéró. Így is nagyon örültem első takarómnak, Ágikám ágyát kisiskolás koráig díszítette. ( Külön figyelmet érdemelnek az egyéni módon megoldott sarok-eldolgozások 😀 )
A patchwork-özés kisfiunk megszületésével és az egyre sűrűsödő szakmai elfoglaltságaimmal takaréklángra került. Nem is igazán varrtam megint egészen addig, amíg 18 évvel ezelőtt az USA-ba nem költöztünk. Itt aztán a foltkórság (annyira tetszik ez a leleményes elnevezés) megint rendesen elkapott.
Próbáltam én mindenféle patchwork-ös stílust, csoportban és egyedül tanulgattam a technikákat, míg aztán a kb. öt éve indult modern quilt mozgalomnál kötöttem ki.
Jelenleg az Oklahomai Modern Quilt Céh (Oklahoma City Modern Quilt Guild) tagja vagyok.
Gyakran hazajárok Budapestre, mert Anyukám már nem tudja megtenni a tizenkilenc órás repülő utat Oklahoma City-ig. Bár ő nem varr, szívesen nézegeti mindig a színes munkákat, amiket hazautazásomkor viszek neki.
Könnyű kiszámolni hányszor voltam otthon az elmúlt években – minden út egy falikép. Egy kis öröm és biztatás neki – a következő találkozásig. Minden tűzés egy puszi……
A mostani történetünk úgy kezdődött, hogy ültünk Kéki Ágival Budapesten egy cukiban februárban, kint hatalmas pelyhekben szakadt a hó és a hobbijainkról beszélgettünk.
Együtt jártunk egyetemre, rengeteg közös élményünk van és intenzíven őrizzük a barátságunkat azóta is, hogy már régóta nem egy helyen lakunk. Ott, akkor egy cappuccino, egy latte macchiato és két szelet süti bódulatában határoztuk el, hogy elhozzuk Budapestre azt a lendületet és lelkesedést ami engem is bevont a Modern Quilt Mozgalomba!
Én varrok – ő szervez. Én elhintem az ötletet a saját céhemben – ő elhinti Magyarországon. Én meggyőzöm a többi foltos barátnémet, hogy varrjunk össze egy kiállításra valót – ő szerez kiállítási helyszínt, és eljuttatja a hírünket az összes elérhető fórumra és meghív mindenkit, aki szívesen megismerkedik valami újjal, vidámmal és trendivel……
Most, fél évvel később, a kiállítás megnyitójára készülünk!
Nagy örömmel tölt el, hogy Magyarországon is sokan, nagyon magas színvonalon űzik ezt a gyönyörű hobbit! Nem csak bemutatni, tanulni is megyek! Találkozunk nemsokára!
Ha még többet szeretnétek megtudni Ági álmáról, az alábbi linkre kattintva találtok még olvasnivalót.
Foltos rendezvényből sosem elég, mindegyik újabb és újabb embereket fertőz meg …. 🙂
Már várom én is a kiállitást. Igencsak összejöttek a foltos rendezvények ezekben a napokban. De örülök, hogy Ágiéknak sikerült a kiállitást összhozni. Remélem minden jól fog sikerülni. Én is megyek egy workshopra 15-én. A megnyitóra sajnos nem tudok menni, mivel a Határtalanul-on vállaltam szerepet. Hiszen 25 éve terjedt el a foltvarrás Magyarországon és ezt meg kell ünnepelni!