Tudjátok, hogy az életem részévé vált a Sizzix, nagyon jó dolognak tartom, szívesen dolgozom vele. Mindenképpen ki akartam próbálni a klasszikus blokkok kialakításánál, mert bár nagyon tetszenek a modern munkák, mégis a szívem csücskében azok a rongyok csücsülnek a főhelyen,amelyek jó sok apró foltból állnak.
Alig vártam, hogy megérkezzenek ezek a sablonok, amik méretileg kompatibilisek egymással, tehát a színezéssel és a mozaikdarabkák áthelyezésével, különböző nekem kedves blokkot tudok majd megvarrni.
Egyáltalán nem bántam, hogy a szabás ideje lerövidül, hisz én varrni szeretek igazán…
A vásznakat többnyire hasítani szoktam, így ez nem vett el sok időt és tuti a szálirány.Az anyagtakarékosság jegyében természetesen akkorákra szaggattam az anyagokat vasalás előtt, hogy csak minimális hulladék keletkezzen, majd kikeményítettem és ropogósra vasaltam a csíkokat.
Harmonikára hajtogatva, anyagvastagságtól függően akár hat réteget is vághatunk egyszerre. Egyszerre 24 db tökéletesen egyforma háromszög…
Pár tekeréssel ki is vágtam a szükséges alkatrészeket, és jött a kísérlet, ki akartam próbálni, hogy a pontosan vágott daraboknál is szükséges-e a leigazítás, ami nagyon sok időt vesz el a munka során…
Tudom, hogy sokszor pont az ellenkezőjét mondom, de én akkor is kíváncsi voltam rá….Varrtam, vasaltam, alig vártam, hogy az összeállításra kerüljön a sor….Vagy sikerül, vagy bontok, tragédia nem lesz belőle, de hajt a kíváncsiság…
Ééééés sikerült. Egyszer sem kellett igazítani, nem deformálódott varrás közben egyáltalán….Ennyit tesz a keményítés és a pontos vágás, no meg az, hogy a varrás szélességet végig tartani kell, de az nem újdonság, hisz azt mindig tartani kell…
Beszélgettünk már erről sokatokkal, van aki azt mondja szeret piszmogni a szabással,maximálisan tisztelem is érte, nekem ez a tekerős, haladós módszer nagyon bejön, főleg hogy a leigazítás is elhagyható, amennyiben pontosan tudunk varrni.
Imola megint varázsolt egyből, sokat 🙂
