Gombhoz az elefánt…

Az úgy kezdődött, hogy valaki meglátta  ezt a nagy darab selymet valahol, és beleszeretett. Gyönyörű grafit szürke, a szélén csodálatos szőtt bordűrmintával. Lehelet vékony finomsága viszont sokáig megóvta az ollómtól. Mígnem…Volt nekem egy láncom is ami bronzszínű gombokból állt, közepükön piros gyöngyszemmel. Ide tartozik még egy foltos könyv is, amit karácsonyra kaptam, benne egy falikép elefánttal., ami nem hagyott nyugodni, tán nekem is kéne egyet varrni.

Össze is állt így a három alkotórésze annak a bizonyos pillanatnak, amikor villámként csapott belém a gondolat, hogy a láncom egyik szeme lesz az elefánté,amihez felszabdalom azt a gyönyörű selymet!

A legnagyobb feladat az egész munkában az volt hogy a selymet képessé kellett tennem  a feladatra, hogy elefánttá válva, meg tudja tartani a fémből készült szemet.
Első lépésként levágtam az anyag széléről a bordűrt és ragasztós vászonra vasalva erősítettem meg. Alapnak szántam az egyszínű részt, de önmagában persze az sem működik, úgyhogy beáldoztam e célra a fekete munkaruha vásznamat, ami erősebb az átlagos vászonnál .A ragasztós selyem még mindig nagyon vékony, úgyhogy a mozaik részeit egy vékony ing anyagára dolgozom fel egyenként, hogy biztos alapon álljon. Tudom én, hogy ez így már nem az a puha, finomság mint eredetileg, de a lényeg ennél a képnél a szín, a gyönyörű szövés és a selymes fény.

Az elefánt 16 nagyobb elemből áll, amit mozaikszerűen kell apróbb darabokkal kitölteni. Hát ezzel azért eljátszottam egy keveset, mire a kisebb darabokat egyenként körbejárva hímzőöltéssel felvarrtam a nagyobb elemre. / Persze, hogy összeállításkor ezt szét kellett vágnom 🙂 /
Amikor eljutottam odáig, hogy a selymet összeházasítottam a ragasztó spray segítségével a fekete vászonnal, már csak rá kellett applikálnom a “megnemszámolomhány”darabkát. Itt megint született egy kis szöszölni való, szó szerint. Az anyag  laza szövése miatt a darabkák szélén elég sok kozmetikázásra váró szálacska maradt, amit le kell szedni egyenként. Mindenkinek van valami rejtett perverziója, nem ? Vagy nem mindenkinek?

Azért miközben dolgoztam sokszor eszembe jutott  a kőleves meséje. Tudjátok amikor a mese hőse azzal szédítette a népet, hogy kőből fog levest főzni. Aztán a kő és a víz mellé szépen lassan került egy kis hús, meg zöldség, némi só….Az én kövem a gyönyörűséges, nem patchworknek való selyem volt.
Miközben ez a kép készült, megérkezett a legújabb tűzőtalpam is, úgyhogy nagyon vártam már, hogy eljussak odáig, hogy végre szánthassak a selymen. Közben kicsit hűtlenkedtem is , bevallom, mert nem tudtam kivárni, így aztán máson próbáltam ki először 🙂 Tűzés közben beigazolódott, hogy jól gondoltam, szépen fog a fény játszadozni a tűzött selyem felületen.

Hátlapnak molinót használtam, így már tényleg jó tartású lett a kép, biztos megtartja a szemet, amit kicsit meg kellett festenem egy ezüst lakkfilccel,mert eredeti állapotában nem fénylett annyira, mint szerettem volna.
A keretezést is a bordűrből szabott csíkkal oldottam meg, némi kézi varrást is belecsempészve, hogy a laza szálakat, ne cincáljam szét a varrógép talpával. Na így születik gombhoz az elefánt !