Nem szeretek egyformákat varrni, nagyon unalmas tud lenni nekem.Olyan azonban csak a mesében van, ha az ember másnak is varr, hogy ne kelljen többször ugyanazt varrnia, akárhogy is nehezére esik.
Ez a neszeszer is egy jól bevált forma, többedik darabja.
A mintát a kalocsai rózsa ihlette, én rajzoltam, annyira megszerettem, hogy többször felhasználtam már itt-ott díszítésként. Készítettem hozzá sablont is, ha többet teszek egy tárgyra belőle , legyen már legalább főbb vonalaiban hasonló.
Alapanyaga a durva kézzel szőtt vászonkincsem egyik utolsó darabja – lassan lelőhely után kell nézzek. Persze, hogy pirossal kombinálva, mert a zöld- natúr összeállítás mellett ez a másik kedvenc. Mivel idáig már minden volt, gondoltam , épp ideje valami újabb dolgot kipróbálni, mondjuk a hímzett cippzárt. Az ötlet régóta motoszkált a fejemben, most meg pont hiányzott egy kis motiváció a további munkához.
Hogy a hímzés valahol visszaköszönjön a zsebre kerülő szegésen is átfuttattam a kis okos gépemet, így már majdnem kompozíciónak is nevezhetnénk az összhatást talán…
Gyorsan szabtam egy kis ferde szalagot a bélés anyagából, adjunk már magunkra kicsit 🙂 ez került a belső varrásokra takaróként, egyik oldala géppel, a másik kézzel apró öltésekkel varrva.
Azt mondják : három a magyar igazság, egy apró részletet még hozzáteszek gyorsan, mivel ez a neszi ajándék lesz egy messzi országból érkezőnek kap a cipp húzókája egy ici-pici nemzeti szalagot, hogy ne felejtse el honnan származik.
Na én így varrom az egyformákat, mindig kicsit másként…
