Ördög bújt a bőrömbe...

Igazából egész másnak álltam neki, elővettem egy darab fehér vásznat, de kicsit gyűrött volt, megspricceltem hogy megvasaljam…. Azzal a helyes kis spricnivel, amit a szülinapi krétámhoz vettem, hogy majd ha …… na akkor legyen.

Ez még májusban volt, alig pár napja… 🙂

Utólag átgondolva ez a pillanat lehetett, amikor az a bizonyos ördög belém bújt, és átvette a hatalmat felettem. A testem az enyém, de a gondolataimat és a kezemet valaki más irányítja. Érdekes érzés…

Szinte kívülről láttam magam, ahogy az előbb gondosan , simára vasalt száraz vásznam alá betettem egy vastag fóliát és tocsogósra vizeztem. De akkor mintha már pár vonal erejéig, rajta lett volna a virág …

És csak kentem, vizeztem, elő kerültek az ecsetek is, meg egy pici rongyika, amivel nagyon jól lehet maszatolni, esküszöm remegtem nagy izgalmamban. Azt azért tudni kell, hogy én ilyet utoljára az általánosban csináltam, mert ugye rajz alól nincs felmentés…

Az első kép is akkor készült, amikor a köd kezdett feltisztulni

Sajna a szép, mondhatni steril krétáim közül egy- kettő a hevességem áldozatává vált, de attól hogy szétesett, a színe megmarad…

Olyan élmény volt, de olyan…. Persze meg is oszthattam velem, hiszen itthon rajtam kívül senki, legfeljebb az ördög, aki meg bennem bujdos, és pont nem érdeklem…

Erős felindulásomban neki is álltam zaklatni telefonon elérhető népes családomat, hogy megosszam velük az örömömet, így lassan kezdett helyreállni a szívverésem is, megnyugodtam…

Nem, nem teljesen hiszen a virágom csupa csatak, ezt mostanában varrni nem lehet, az én türelmem ilyen esetben pedig másik bolygó lakója. Lassan főzni is kéne már, de előtte gyorsan a hajszárítót előkapom, hogy gyorsítsak a folyamaton, közben a kisördöggel megegyezünk, jön a főzés és a mosogatás addig nyugi legyen, míg el nem készülök…

Jó, csak megvasalom, hogy azzal már ne kelljen….ja meg előkapkodom a cérnákat, csak nem fut ki a tésztavíz? Szerencsém volt. 🙂