Kérdeztétek azt is , hogy kell összeválogatni az anyagokat…
Nyilván nem tudok általános, mindenkire érvényes szabályokat mondani, hisz mindenkinek más tetszik, mást lát gyönyörűnek….
Elmesélem, én hogy szoktam aztán aki nem rest, hozzáteheti a saját tapasztalatát hozzászólásként, így annyi okosság lesz egy kupacban, hogy mindenki talál benne valamit, amit használni tud. Legalábbis remélem 🙂
A legegyszerűbb eset leírásból dolgozni, az ott felsorakoztatott, megkomponált színvilágot behelyettesíteni a saját felhozatalból. Ez a módszer a kezdőknek biztos sikert hoz, hasznos segítség a saját kompozíciós készség kialakításához.
Ebben az esetben mindenképpen fontos, hogy a képen szereplő színeket kóddal lássuk el, majd ugyanazt a kódot használjuk a saját színeink azonosítására. Én ezt nagyon egyszerűen oldom meg, a saját színskálámat felragasztom egy papírra, feléjük írom a sorszámukat, és ezt használom az adott munka során, amikor az eltévedés réme fenyeget…
Van olyan eset, amikor eleve beleszeretünk egy – két ellenállhatatlanba, és azokhoz kell választanunk. Ha mintás a szerelmünk tárgya, akkor kicsit könnyebb a dolog, hiszen csak a mintában szereplő színeket kell hozzá keresni, esetleg hozzá festeni…..Azt azért nem árt tudni, hogy egy konkrét szín megfestése nagy gyakorlatot kíván….
Nem is árt a sok mintás közé egy két egyszínű folt, kicsit fellazítja a látványt. Tudatosan váltogatva a mintás és az egyszínű anyagokat, elválaszthatjuk, kihangsúlyozhatjuk vagy összemoshatjuk a munkadarab egyes részeit. Attól függően, hogy milyen szisztémával tesszük ezt, változik meg a látvány dinamikája, ritmusa is.
Van aki csak úgy szeret tervezni , hogy a minta egy szín több árnyalatából áll össze. Nagyon szép homogén felületeket lehet így alkotni, esetleg az árnyalatok gondos rendezésével térhatás is elérhető. Vannak, akik az erős kontrasztokat szeretik sötétet- világossal, hideget – meleggel társítanak, az ilyen markáns színkombinációk nagy teret igényelnek, annak hiányában zavaróan eluralkodnak. Hétköznapi példával élve, pici alakon furcsa a nagy kontrasztokkal megáldott ruha, a kis szobát összenyomja a hatalmas virágos függöny….
A legegyszerűbb módszer nekem az, hogy a kiválasztottakat egy kupacba gyűjtve mérem fel, szeretem- e, vagy taszít inkább…
Így cserélgetve a szereplőket, hamar megszülethet a végső döntés.
Ha kicsit meg is gyűrjük az anyagainkat, és úgy pakoljuk egy halmazba, rögtön látszik az is, melyik lesz a főszereplő közülük és melyek azok a színek, amik alá játszanak a látványnak. Ami még nagyon fontos, az igazi színeket természetes fényben lehet látni jól. Ahol neon világítás van, ott bizony nagyon csalóka eredmény születhet.
Amennyiben nincs időnk, vagy módunk a válogatásra, de van egy sokszínű nagyobb mintás anyagunk, érdemes egy semleges kísérőszínnel összepárosítva, valami egyszerű mintát követve megtervezni a tárgyat, amit készíteni szeretnénk. Nagyon látványos, átgondolt színvilágú darab fog születni a kezünk alatt. A textiltervezők a nagy mintás anyagot már harmonikussá varázsolták a tervezés során, nekünk csak le kell aratnunk a babérokat.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a különböző mintás anyagoknál mekkora a különbség a minták nagyságában, a sok nagyobb virág közt az apró pettyes, vagy pepita anyag valószínű hangsúlyosabb lesz, mint gondolnánk.
Nem említettem még a csíkos anyagok használatát, pedig érdekes, vibráló hatást lehet elérni velük és a csillagok készítésekor is igen nagy segítségünkre lehetnek, amennyiben pontosan odafigyelünk szabáskor a csíkok illesztésére. Tudni kell bánni velük, a pontatlanság azonnal látszik és vágás után már nem korrigálható. Ugyanez a szabály érvényes az összes geometriai mintás anyagra is. Segítségként érdemes a vonalzón ragasztó csíkkal jelölni a viszonyítási pontokat, amennyiben nincs sablonunk a szabáshoz.
Azt is körültekintően kell eldöntenünk, egy-egy applikációt milyen környezetbe helyezünk, mert lehet, hogy egy hasonló háttér felfalja, szinte észrevehetetlenné teszi az aprólékos munkával készített díszítőelemet. Ebben az esetben ajánlatos egyszínű, vagy a motívumtól karakteresen elváló ( világosabb, vagy sötétebb ) alapot választani. Példaként, sötétkék háttérben a rózsaszín sztár lesz, de ha sötét zöldet teszünk ugyanoda, csak árnyalatnyi lesz a különbség, lehet észre sem vehető…. Más a helyzet amennyiben direkt árnyalni akarjuk a képet…
Sok esetben a kompozíció már meghatározza a hozzá illő színeket, egy téli témájú képben biztosan otthon érzik magukat a hideg árnyalatok, míg a gyerekek falvédőit általában a vidám színkavalkád jellemzi. A csupa kockás anyag rusztikus hangulatot ad, a csupa virágos romantikusat, míg a harsogó kontrasztokra épülő válogatás általában a modern munkákat jellemzi. Ebből is látszik mennyire fontos a szín kiválasztásakor figyelembe venni, a tárgy leendő környezetét, használója stílusát.
Szándékosan nem mutattam konkrét, tuti befutó variációkat, mert mint az elején is írtam, mindenkinek más a szép, inkább igyekeztem azokból a szempontokból összegyűjteni párat, amiket nem árt figyelembe venni, mielőtt ollóval a kezünkben belevágunk egy új munkába.
Várom a kiegészítő hozzászólásokat, tapasztalatokat 🙂
Kommentek