Nagyon sokan hajózunk a rongyok tengerén….Más-más hajóban ülünk, mások a céljaink. Vannak akik puccos jachtjaikban szelik a habokat és vannak akik cseppnyi lélekvesztőben uralják a hullámokat. Van, ki a saját útját járja konokul, és van aki mások nyomában evez szakadatlan.
Egyesek tudják merre tartanak és tántoríthatatlanul törik a hullámokat, időnként megborítva, majd újrakezdve. Akadnak olyanok is, akiket egy csoportba fújt a szél, és együtt haladnak tovább egymást támogatva, segítve. Olyanokat is megtart a víz, akik sűrűn borogatják az előttük járó csónakokat, hogy kevesebbet kelljen evezniük.
Vannak, akik többször megjárták az utat ismerik az áramlatokat, tudják merről fúj a szél… Boldogan megosztanák a tapasztalataikat, de újra és újra lecsap egy lapát, ami a víz alá nyomja őket …..
Akadnak magányos úszók is, akiknek még csónakra sem telik, de át akarnak jutni a másik partra mindenáron.
Sokszínű a tömeg, mint egy hatalmas apró foltokból álló quilt, amiben nem gyönyörködhetnénk, ha a kicsiny részecskék nem kapaszkodnának egymásba, hogy megmutathassák, mire mennek együtt…
Más országok hajóhadaitól lemaradva, a tapasztalt tengerjárókat semmibe véve járja útját szinte egy helyben egy csapat. Nem is látják merre kéne menni, mert a tömjénfüst, mit magukra fújnak ködbe burkolja a láthatárt….