Az úgy volt, hogy az egyik kincskereső túrámon semmi érdekes nem jött szembe, csak ő….. A színvilága levett a lábamról, a motívumai, mintha én rajzoltam volna, az anyaga természetesen selyem és ferdén van szabva, mint a nyakkendők általában. Ment is a győzködés bent a fejemben, az érzelem meg az értelem viaskodott bőszen egymással. Mit akarsz egy vacak nyakkendőtől, ami ráadásul ferdén van szabva, túl sok anyag nincs benne, tehát apróra kell vágni, hogy elegendő arányban legyen jelen, selyem is, ami aztán megint magával hoz pár plusz munkát….
De gyönyörű meleg színei vannak és pont méltó társa lenne a taft maradékoknak, nekik küldték fentről, na meg nem is foglal sok helyet, ha mégsem jönne össze a frigy – zártam le magamban a vitát, félretolva az értelem érveit.
Otthon aztán kapott egy finom zuhanyt, szétszedtem, kisimítottam, kikeményítve diszkréten kitettem szem elé, mert más dolgom volt, de közben folyton rá gondoltam…. Mit is kéne, meg hogy is, meg mikor?
Belekezdtem ebbe is meg abba is, de kiderült addig amíg ezzel nem kezdek valamit, úgysem tudok kellőképp rákoncentrálni semmire. Legfeljebb a hímzésre, amit a kép közepére akarok tenni….Persze lehet nem is ez a motívum kéne, hanem a sajátja felnagyítva?
Most ott tartok, hogy készítettem pár blokkot vázlatként, és itt az elején kiderült, hogy a legjobb lesz, ha megint segédanyagot használok alapként, mert a kis négyzetek bizony varrás közben is deformálódnak a ferde szabás okán, véletlenül sem sikerül két egyforma így csupaszon. A vágási hulladékban is van még sok használható darab, őket is teljes értékűvé tenné, ha két oldalas ragasztóval megerősítve vászonra ragasztva vehetnének részt a buliban, és ahogy látom a taft is szebben állna, ha vászonra varrnám a blokkokat….
Ahogy elkészül, ígérem megírom a végleges verzió történetét is…. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: