Álmosan feszegetem kifelé a szemeimet hajnal van még, a szűk résen át látom hogy kint szürkeség, napsütésnek nyoma sincs. Most komolyan, ezt beszéltük meg?
Reklamálok az ügyfélszolgálaton, ma reggelre napsütést ígért nekem a Főni, szóljanak már valami kósza szellőnek, már rég itt kéne lennie, hogy szétfújja a borút a fényességes elől.
Akkor most alszom még egy kicsit, hogy újra kezdhessük a napot, kijavíthassuk ezt az apró botlást….
Ahogy kértem, valaki megnyomta az újraindító gombot, madárcsicsergéses napsütéssel indul a napom. Mert ez az én napom. Jól kell indulnia, telnie és végződnie. Meg is kapom a reggeli mellé az első köszöntéseket cuppanós puszival, a virtuális játszóteremen is szebbnél szebb csokrok virítanak. Cseng a telefon nyilván engem keresnek.
Anyukám hív, meséli megébredt három óra tájban, a mi nagy kalandunk idején, de a hívással mégis várt kicsit. Jó érzés hallani a hangját, ez a mi közös ünnepünk.
A kávé illatosabb ma reggel, a keserédes grapefruitlé zamatosabb mint máskor. Ugye mennyit számít, ha a felhők tudják a dolgukat, és nem felettem sertepertélnek?
Csak a zsömle kozmál oda kicsit, míg nagynénémmel csicsergek, ő is velem ünnepel .
Valahogy mintha minden a kedvemben akarna járni ma. A boltban jócskán leárazva kapom meg az évelő bébi bokrokat, hiába vannak sokan, épp előttem nyitnak új pénztárt, hamar végzek.
Életem párjának sürgős dolga támad, ahova most egyedül megy, szokatlan módon igen hamar vissza is ér, gyönyörű csokrot hoz. A meglepi majd közösen lesz a gyerekekkel délután, mondja. Persze hiába próbálkozom egy lazán odavetett kérdéssel, nem fut bele a csőbe és nem árulja el mi is az a meglepi. Pedig az oldalamon már ott tátong jó ideje az a bizonyos, kíváncsiság fúrta lyuk. Sose fut bele, pedig én mindig próbálkozom…
Annyit tudok róla, hogy nem kell készülnöm, a szűk családi szeretgetősdit a nagyobbik lányomnál tartjuk, mindenki neki dolgozik ma…
Na jó, az ember nem megy vendégségbe üres kézzel, azért egy répa tortát csak sütök… Kitaláltam, hogy laza kis citromkrémmel és keserű csokimázzal turbózom, mégiscsak szülinapi torta lesz. A tetejét répa karikákkal díszítem, lesz nagy rácsodálkozás 🙂
Hogy ez a délután milyen messze van a reggeltől!
Most megint kettecskén vagyunk, mindenki elpárolgott, majd szólnak ha indulhatunk…. Telefon jelez, torta a kézbe, sietés van, indulás!
A lakótelepen egy ház ajtaján kék lufi illegeti magát, na oda megyünk mi. Vicces ötlet, jót mosolygok, ilyen sem volt még… A negyediken már nyitva az ajtó, bent vár az én kis családom, asztal megterítve gyertyák égnek a puncsos mignon piramison. Felirat az égen, lakás feldíszítve, kapok gyönyörű virágot, finom uzsonnát. A meglepi is kiderül végre, kaptam egy nagy doboz tintakrétát, hogy akkor festhessek vele, amikor csak akarok. Jó az ilyen készen kapott szülinap….
Mire hazaérünk a virtuális buli a tetőfokra hág, már száznál többen vagyunk, mindenki itt van,még a világ másik feléről is jönnek a jókívánságok. Aztán még másnap is, meg harmadnap is.
Most akkor már azt is elmondhatom magamról, amit annak idején csak a mesékben olvastam, hogy majd egy hétig tartott a mulatság. 🙂
