Érdekes kaland az, amikor egy konkrét tevékenységbe belevágva, egyre mélyebbre merülve benne, újabb és újabb dolgok kerülnek elő belőlünk, amiről addig magunk sem tudtunk. Ki gondolná, hogy ötven felett is tudhatunk meg magunkról újdonságokat?
Nagyon régen varrok már, az életem meghatározó részévé vált. Mostanában döbbentem rá, mi mindent hozott magával…
Nem ragaszkodom a tárgyakhoz amiket készítek, csak a kihívás erejéig. Amikor elkészült, vagyis már nem kihívás, már mehet is. De lefotózni azt muszáj… Többször is. Munka közben a fázisfotók, a végén a tárgyfotók.
Ahogy most visszanéztem a régebbi képeket látszik, ebbe is belemásztam már.
Időközben rájöttem, hogy a legszebb színeket és fényeket a természetes megvilágítás adja, kérem is mindig az égieket, segítsenek be ez ügyben.
Fontosak lettek a részletek, a szögek, a hátterek és a szokványostól eltérő beállítások. Mindenképp azt a valamit akartam megmutatni…. Azt a pici részletet, vagy azt ahogy a tűzés testet ad az anyagnak, új dimenziókat mutatva.
A fotózás a képszerkesztőt hozta magával, amivel még a kevésbé sikerült képeket is fel lehet javítani, feliratozni vagy épp kollázsba rendezni.
Sose gondoltam volna magamról, hogy képes leszek bármilyen programot kezelni, de hagytam hogy vigyen az ár.
Fontos, hogy a tárgy, amit készítünk megkapja a figyelmet, és ehhez az kell, hogy próbáljuk meg szépen megmutatni, hogy mások is gyönyörködhessenek benne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: