Hétfőn anya-lánya napot tartottunk a nagyobbik lányommal, megbeszéltük alkotunk együtt valamit…. Nem olyan régen költöztek új helyükre, lett új asztal is, meg egyterű nappali étkező. Na ebbe a környezetbe már nem illett az előző helyen használt jópofa matrjoskás viaszos vászon. Ennek” eltűnése, vagy eltüntetése ” miatt, kárpótlásként találtuk ki az érintett számára ezt a szebbet, szobába valót.
Jót szórakoztunk már az anyagválasztáson is, mert elindultunk onnan, hogy ő kiválasztott pár anyagot, amit én addig pakoltam ide-oda, míg az maradt az asztalon, amivel én szerettem volna dolgozni….. Mondtam Neki, azt választ amit akar, de ez lesz a szép, tuti. Tudom nem vagyok egyszerű eset, de ha a fejemben megjelenik egy kép valamiről, azt már nem tudja senki megváltoztatni, még én sem 🙂
Kerestünk egy sablont, ami alapján ő elkészítette a rajzokat, én rávasaltam a kétoldalas ragasztót a kiválasztottakra, hogy aztán ő kivághassa. Elég aprólékos vagdicsa volt, mert persze hogy kellette magát a rózsás anyagból az inci-finci csokrocska is.
Megbeszéltük , elég lesz kettő színes báb, a többit elég megtűzni, de hogy mindenki magára ismerjen, egyikük fiúnak öltözik és szemüveget kap, a másik lányos ruhában, szépségpöttyel az arcán fog feszíteni a terítőn. A legjellemzőbbet, meg majdnem kihagyom….
Még csak az ötletelés ment, sehol nem volt semmi, de mi már kerestünk két pici gombot a fiú ingére. Vagyis…. gombhoz varrtuk a babát 🙂 Megbeszéltük még ki hová kerüljön, aztán felvasaltuk az alkatrészeket. Még maradt egy kicsi a nap lányos részéből, azt már egy kis közös főzéssel csapkodtuk el, pont úgy mint régen.
Az idő elfogyott, a terítő még csak félig kész, nem baj jön a hosszú hétvége majd akkor befejezzük. Folyt. köv. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: