Tűfirkálok…

Hivatalos neve szabad gépi tűzés, de van aki szabad kézinek hívja. Igazából szerintem a kettő együttesen fejezi ki a lényeget,géppel tűzünk, de a  kezünk irányít.Nekem mindkettő elnevezés túl hivatalos, úgyhogy én tűfirkának hívom.

A tűzést általában díszítésre és a varrások megerősítésére használjuk, foltolás közben is ez a fő funkciója, összetartja a foltmunkát alkotó három réteget. Na de hogyan? Időszámításom előtt / amikor még nem tudtam hogyan kell szabadon/ ezt a problémát kizárólag egyenes varrással oldottam meg.

Nappali kiürít, ágytakaró rétegenként a burkolathoz rögzít, majd órákon át térdelve fércel. Ez volt a menet, körülbelül addigra készültem el, mire már felállni is alig tudtam. A fércelést eleve úgy készítettem el, hogy útmutatóul szolgáljon a tűzéshez is, innen már egyszerű volt a dolog.

Akkoriban kaptam ajándékba egy francia patchwork könyvet, volt benne sok-sok  gyönyörűség, szebbnél szebb tűzéssel . Az is lehet le volt írva a hogyan-miképp, de nem nekem, mert a francia nyelv  eszközként, nem volt hozzám rendelve már akkor sem. Hosszú évek teltek el az első ámulat és az első szabad díszítő öltés között.

A nagy áttörést egy új varrógép hozta magával, aminek kiválasztásakor első számú szempont volt, hogy kukacolós legyen.Én kis naiv 🙂 azt gondoltam, ezt a gép majd magától tudni fogja , én csak learatom majd a babérokat. Na ebből látszik, hogy a tudatlanság igen erősen tévhitekbe tudja ringatni az embert…..

Persze van a gépemen olyan kukacolós minta, ami szépen egyenletesen teszi a dolgát, de hol van az a szabadságtól? Megint eltelt egy év anélkül, hogy a titokra fény vetült volna. Nagy- nagy kíváncsiságomat szépen elaltatták az előre programozott hímzésminták, amik segítségével sokkal szebb dolgokat készítettem, mint nélkülük.

Aztán…..  Bekerültem egy virtuális varrókörbe, ahol sokaknak már birtokában volt a tudás korosodó gépeikkel, és én még mindig a tudatlanok csapatába tartoztam a csilli-villi csodámmal.

Na ez volt az a pont, amikor felébredt bennem az őskonok és követelni kezdte,  nézzek már utána, próbáljam már meg, ne legyek már tehetetlen.

Olvastam valahol, hogy rajzolással kell kezdeni, egy vonallal, minél messzebbre jutni a papíron. Hát én rajzoltam is úton-útfélen, körökkel kezdtem, levelekkel folytattam. Heteken át, amikor éppen semmit csináltam, vagyis vártam valakire egy parkolóban, vagy tévéztem, akkor rajzoltam.Nem volt olyan papír amin ne én díszelegtem volna a kacskaringóimmal. Esküszöm felért egy önismereti tréninggel. Mivel az iskolai rajzórán sosem remekeltem igazán, csak néztem ki a fejemből, miket is tudok én! Lehet a motiváció hiányzott akkoriban?

Az első tűfirkám születése egy téli estén történt, csak a köröket és leveleket akartam gyakorolni, amikor megcsapott a szabadság szele és egy akkor gyönyörűnek tűnő virágcsokor sikeredett a próbaszendvicsre. Ámult, bámult a családom, de nálam nem jobban, mert ezt aztán magam sem hittem volna….  

Azóta sok -sok próbadarabon túl vagyok már, de a nagy élményt ez adta meg először, úgyhogy ő a legkedvesebb.

Egy szó mint száz, tessék nekiállni, felébreszteni az őskonokot mindenkinek magában, mert óriási élménytől fosztja meg magát, aki hezitál.