Ezt az anyagot még tavaly vettem, de csak odáig jutottam el vele, hogy beavattam, kivasaltam és kerestem a hozzá illőket. Bármit tettem mellé, úgy éreztem sok, kiabál, nem kell. Többször eljátszottuk ezt , ő meg én. A vége az lett, hogy felkerült a polcra, majd egyszer biztos lesz belőle valami….
Mivel rongy vonalon gyűjtögető típus vagyok, nem mindig célirányosan vásárolok, nem keseredem el, ha valami hosszan vár a sorára. Előbb-utóbb minden rongyból születik egy szépség, csak meg kell várja türelmesen a szikrát.
A szikrát a tavaszi napsütés hozta, a babatakaró mániával kézen fogva. Rájöttem ha valami sok, akkor nem kell az mellé már semmi, csak a fehér, ami ha kell lágyít, ha kell kihangsúlyoz vagy fellazít egy tömör mintát. Én most lazításként alkalmaztam, és tetszett. A szabáson megint nem törtem magam túlzottan, mert ilyen anyag úgysem kíván maga köré aprólékos körítést. A cikk-cakk pont megfelel, egyszerű és látványos, hagyja majd élni az anyagot. A felezett négyszögek elkészítése nem egy nagy mutatvány, gyorsan haladok, közben folyamatosan azon kattogok, hogyan tűzzem majd?
Össze is állítom, kap egy apró fehér pettyes pink paszpólt, mielőtt bekeretezem fehérrel, ötlet még mindig nincs, úgyhogy a sárga hátlappal együtt, összekészítem tűzésre, ha majd eszembe jut valami értelmes,azonnal varrhassam.
Mivel a gondolat még vajúdási szakaszban sincs, elkészítek pár hímes tojást foltos mód, úgyis várnak már rá. Na jó, a lényeg, hogy folyamatosan haladjon a munka, összeállítok egy újabb takaró fedlapot, a jól bevált pasztell színvilágban, pár lepkével, majd csak jön az ihlet. Hát nem jött, úgyhogy nyugodtan varrhattam a fiam takaróját, addig is haladtam előre.
Amikor végre megvilágosodtam, bebizonyosodott, hogy a legegyszerűbb dolgok váratnak magukra nálam a legtöbbet….Hisz mi a legegyszerűbb ennél az anyagnál ? Na, mi ? Hát a saját virágminta folytatása a fehér részen, a színeset pedig csak árokban. Hogy ez mért jött olyan nehezen ? Tovább tartott a gondolat megfogalmazódása, mint a munka maga.
Utolsó lépésként a fogadalom, minden munkán valamit kézzel varrni. A szegőpánt hátsó részét pikk-pakk kézzel.
Az már csak hab a tortán, hogy miután szépen megírtam ezt a kis történetet a nehezen születő gondolatról, megosztás közben elporladt és eltűnt az egész, kezdhettem elölről. Valakit tán megharagítottam odafent? Ha igen, akkor bocsika…..:) Ezt már nem szeretném megint , újra….
