Általában azt mondják a munkáimról, hogy jellemzőek, rám lehet ismerni bennük. Erről többektől hallottam, hogy ez más, ez nem én vagyok….Elgondolkodtatott, talán mert túl nagy a homogén terület, a bordűrös elhelyezési kísérlet miatt…
Nagy munka volt, pedig pont azért lett ilyen, hogy egyszerűbb legyen, de mint rólam tudható az egyszerűségbe általában nem nyugszom bele. Mindig kell még valami, ami aztán úgy-de úgy megbonyolítja az “egyszerűt” hogy győzzem befejezni.
A kiinduló koncepció az volt, hogy kisgyerekes családhoz, nyúzható, nem kényes, faburkolatú hálóba franciaágyra, meleg színekkel, ne hagyományos blokkokból, hogy egyszerű legyen. Én igyekeztem megfelelni a kéréseknek szépen,sorban.
Aztán valahogy , talán a ” zsuzsifaktor ” okán az egyszerűség elveszett. A bordűr ugyan nem foglal nagy helyet, de a befektetett időt figyelembe véve akár blokkokból is lehetett volna az egész.
Persze a szegés is egyszerűsítve lett a négyszínű sk. ferde pánttal…
A nagy egybefüggő területet pedig ugye, jó alaposan meg kell tűzni, hogy nyúzható legyen.Minden nehézség ellenére szerettem, pedig egy ekkora takaró mozgatása nem éppen problémamentes.
Minden eddigi munkámról el tudom mesélni, konkrétan mit tanultam belőle, mit tennék legközelebb másként, milyen fortélyra tanított meg és mi az amit ha módomban áll nem követnék el újra.
Van egy hibám azonban, amit nem vagyok képes legyűrni magamban,újra és újra elkövetek, mint itt is – az egyszerűsítés-
Na attól mentsen meg ( ha tud ) legközelebb a foltosok védőszentje!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: