A kis varrókészlet eredetije- valahol a nagyvilágban készült- én megláttam a képet róla, és beleszerettem.
Úgy, ahogy szoktam “nagyonis ” Én is akartam olyat, csak kicsit másként. Az alapanyag a kedvencem, az a békebeli vászon. Nem is nagyon lehet már kapni,vagy ha mégis, hát aranyáron. Nekem anyukám gyűjtött be egy darabot,spórolok is vele rendesen.
Nekiálltam, megvarrtam, aztán megtanítottam az unokahúgaimnak, később még lett egy közös varrás is belőle. Az utolsó előkészített darabot egy lelkes fiatal anyuka kapta messze-messze.
Sokan nem szeretnek kézzel varrni, mert az macerás, lassú, néha bökős,ezer kifogás létezik. Pedig nagyon jól kitölti azt az időt, amikor egyébként tétlen kézzel üldögélnénk, mondjuk tévézés közben. Mégsem telik az az idő sem hasztalan…
Mondanom sem kell, hogy itt sem rajzoltam elő a mintát, csak úgy szabadon, örömből alakult. Csupa láncszemből, hogy könnyű legyen bárkinek, aki kedvet kap esetleg. Lett sok szép hímzőfonalam is, köszönet a multinak, aki épp leárazást tartott. -Nagyon jól működik a vonzás törvénye nálam – csak úgy közbevetném. 🙂
Érdekes, modern világ ide vagy oda, ezt a kis romantikus varrókészletet mindenki szerette,legyen szó fiatalabb, vagy lélekben örökké fiatal, érettebb rongymániásról…
Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással 🙂
