Az én szívem csücske…

   Imádom a munkám, szőröstül bőröstül, ahogy ezt mondani szokták…De.. Legjobban tűzni szeretek.

Eljutottam oda, hogy azért hajtom a varrást, hogy gyorsan, gyorsan, hogy odáig eljussak végre, amikor a három réteg egymáshoz rögzítve arra vár, hogy  a varrógép tűje aprólékosan, vagy elnagyolva, de pontról pontra feltérképezze, majd behálózza a felületét.

 Ez a kis takaró ugyancsak egy másik megmaradt darabjaiból lett összeállítva azért, hogy megtűzhessem.

Vágyamat a repülésre még az is eléggé fokozta, hogy felfedeztem magamnak egy gyönyörű színátmenetes sárga hímzőcérnát aminek a színe pont olyan mint a pöttöm takaró egy falatkája. Alsó szálnak itt már az előre felcsévélt orsót használtam, ami sokkal szebb felületet ad, mint a varrócérna. Mivel az én gépemnek ez az orsó kicsit laposabb, mint amit használatra ajánl a gyártója, ezért kartonból teszek alá kicsi alátétet, ami pont annyira emeli meg, mint szükséges.

 A legjobb a tűzésben a szabadság. Lehet, hogy nem ad teljesen egyenletes mintát a szabadon tűzés,de az összhatás attól még lehet gyönyörű, hogy kicsit tökéletlen, hiszen ember alkotta, lézervezérlés nélkül.

 

Nekem a szabad kísérletezés élményét ez a kis takaró adta meg először, azóta sem tudom abbahagyni, sokszor még álmomban is…Hát ez van.

 
Címkék: ,
Tovább a blogra »