Közeledett unokahúgom ballagása, és szembesültem azzal a problémával, ami ilyenkor mindenkit megtalál…..Mit kéne venni, aminek biztos örül, nincs még Neki, nem megy ki a divatból, nem unja meg stb.
Ugyan mit is talál ki egy rongymániás ilyen esetben? Persze hogy takaró, annak biztos örül, olyan csak Neki lesz, és ha szerencsénk van még az unokája is tudni fogja, hogy ezt a nénikéjétől kapta.
Csupa vidám, anyagot szedtem össze, persze fehérrel, hogy üde maradjon a színvilág.
A tűzést hímzőöltéssel árokban varrva készítettem, ettől vált jó belebújóssá a takaró.Jóval a ballagás előtt elkészültem vele, úgyhogy igencsak nehezemre esett kivárni, míg odaadhatom. Sikerült vele nagy örömet szereznem, úgyhogy azt hiszem hagyománnyá válik nálunk, ha valaki ballag, takarót kap.
Míg ezeket a sorokat írtam, megint végigpergett előttem Eszter születésétől kezdve pár emlékfilm, ami örökre bevésődött Vele kapcsolatban. Kedves kis történetet lehetne összehozni belőlük, de félek annak sem örül igazán, hogy megosztottam a világgal egy képet, amin rajta van, úgyhogy a történet most az enyém marad….
