Varróstáska

Az elképzelés a következő; Legyen egy táska, amiben elfér minden ami kellhet egy varrótanfolyamon.Mégsem viheti az ember a rengeteg fontos, foltos motyót zacskókban.
Hétfőn kigondoltam, hogy olyan táskát varrok magamnak, de olyat….
Az alapötletet egy német foltos újságból vettem, ott láttam meg a gyönyörűséget mi nélkül élni nem lehet.
A táska elején egy varrógép virít, az applikáció persze igen alaposan fel van díszítve mindenféle aprócska dologgal,ami még kívánatosabbá teszi egy foltbolond számára.
Első lépés a felhasználandó anyagok kiválasztása.Kerestem a nagyobbacska maradékok közt kicsit erősebb vásznat, hisz egy ilyen táskának sok mindent ki kell bírni.
A kedvenc földszíneim szinte mind elő is kerültek, de a rózsás romantikus  is a szívem csücske.Most akkor meg kit válasszak?
 Na probléma kipipálva, egy táskának két oldala van.Egyik oldala földszínek, varrógép, kütyük, másik oldal, romantikus, rózsás.Na, itt meg jött a csavar…
Mostanában állandóan matyó rózsát rajzolok,persze nem úgy mint ők tették, hanem ahogy én  teszem  a régiektől ihletve…Akkor már meg is született nagy vonalakban a táska .A többi meg majd munka közben alakul.
Nem vagyok mindent előre eltervezős típus.Alkotás közben jön a sok-sok apró részlet.
Az egyik ilyen apró, ám igen fontos részlet a táska füle.Egyet tudtam, merev fület szeretnék,amit két félkarikával rögzítenék a helyére.Zoli ezt  nagyon klasszul oldotta meg, egy nagyon régen feladatára váró  aprócska szarvas agancsból.Kicsit lefinomította a felületét, a két végét átfúrta és beletette az antikolt félkarikákat   .
Nagyon tuti lett, meg is adta a kezdő lökést rendesen.
 A blokk közepe durva szövésű natúr vászon, még a jófajta békebeliből. Erre kerül az applikáció.Szinte reszketek az izgalomtól, míg készül.Elővadászok a dobozaimból aprócska ollót, inci-finci singert, gyöngyöt, szalagot.
Az alkatrészeket kétoldalú ragasztóval rögzítem, majd gépi pelenka öltéssel varrom körbe.A legnagyobb csiniség a spulni, a varrógép tetején,amire vastagabb hímzőcérnával “tekerem fel” lapos öltéssel a cérnát.Az antikolt  gombocskákra felhurkolom ,mint az igazi szálvezetőre.A varrógép asztalt is meg kell még kontúrozni, aztán jöhet a keret, amihez egy hasonló struktúrájú és színvilágú anyagot választottam Zárásként egy kis csipkeszalag, mint -képkeret-  kötelező.
Következő lépés a tűzés,alátétnek a szokásos “Lidlis” felmosó.Vastagsága és textúrája a filchez hasonló,szép plasztikus lesz vele a tűzés,kellő merevséget is ad.
Nincs konkrét elképzelés , a lényeg, hogy a három réteg eggyé váljon, ha valami csuda minta kerülne ide, csak feleslegesen konkurálnia az applikációval.Hagyom hogy vigyen  a gép.Apró körök egymás után, néhol több rétegben , hogy helyenként kicsit karakteresebb  legyen.Munka közben látszik, hogy az anyag sem nagyon adja magát,kicsit merevebb mint kéne, gondolom a műszál miatt ami az anyagában van.Mivel itt a tűzés másodlagos nem foglalkozom vele. .
     A táska másik oldalára kerül az én matyó rózsám.Kivételesen sablont használok, hogy a fő motívum, a három rózsa egymás felett egyforma legyen.A rózsa nem az eredeti másolata, inkább általa ihletett. Annyira megtetszett, amikor megrajzoltam, hogy készítettem róla egy sablont is gyorsan, hogy bármikor használhassam. Alig várom hogy kivarrhassam.  Gyorsan előkotrom a cérnás fiókból a gyönyörűséges spenótzöldet.Nagyon szépen fog mutatni a nyers vásznon.Rögtön duplán fűzöm a tűbe, hogy karakteresebb legyen.A  szirmokat körbejárom szépen pontosan, egyikről a másikra körökön keresztül jutok el, hiszen a kontúrok közti rész úgyis buborékkal lesz kitöltve. Miután a hímzés elkészült, hozzá passzintom az egyik “szivemcsücske” rózsás maradékomat, amit sima kukacolással rögzítek úgy hogy a rózsákat kihagyom,így kicsit kiemelkednek az alapból.  A varrást csontszín csipkével fedem.Most akkor ott tartok, hogy a táskának mindkét oldala “eleje” lett. Nem baj, majd hangulatom szerint forgatom 🙂 Na haladjunk…..
       Az jutott az eszembe, hogy nem egyszínű kédert készítek, hanem összeszedem a gondosan félretett “egyszercsakvalamire” darabkáimat és plasztikai műtéttel egybevarázsolom. Egy rongymániás táskáján minden kedvencnek meg kell jelenni, nem?
             Akkor készítsünk csak mindent egy kupacba! Itt van a homok színű zipp erős fém fogakkal, két  kisebb rejtett műanyagfogú a titkos belső zsebekhez, csipke mert ki nem hagyhatom,és a bélésnek választott vásznak.A bélést azért nem steppeltem össze a többi szereplővel, mert zsebek kerülnek rá.
         Az  alkatrészekhez még el kell készíteni a táska talpát, és a zipp oldalát.Ezeket összetűzöm a béléssel és úgy steppelem.Találtam egy szép pisztácia zöld vásznat, pont erre a szerepre várt.Kell még kis füllentyű a vállpántot tartó karikák és a fül rögzítéséhez.Ezeket négy réteg anyagból varrom, hogy jó stabil legyen.A bélésre is rávarrogatom a zsebeket, egyet-egyet rejtett zippel,rejtett varrással,hisz az oldalát úgyis az összevarrás zárja majd a béléssel együtt.
           Akkor most az elejére és a hátára is felvarrom a jó kis “rongyos” kéderemet úgy hogy a végeket nem kivezetem, hanem induláskor aláteszek egy kis darab behajtott szélű ferde pántot.Amikor körbeérek majd visszahajtom és így szépen takar majd.Ezután jön a zipp bevarrása a jó kis fél talppal.Mivel most szétszedhetővel dolgozom, kicsit egyszerűbb a dolog.
A húzózár másik felét rádolgozom a kéderrel ugyancsak felkontúrozott peremre, hisz a táska teteje nem széthajtható, hanem kihajtható lesz, mert másképp nem férne el a fülecske 🙂
             Összeállításkor bejelölöm a közepeket,az oldalán a varrásokat még a véglegesítés előtt “tisztázom” ferde pánttal, később már nem lesz rá mód.Amikor a test egybe van, már csak apróságok vannak hátra.Mivel a bélést már rögzítettem, itt is tisztázni kell a varratokat.Itt is a ferde pántos paszpólozást választom,tartós is, mutatós is.Felkerülnek a füllentyűk,a fülecske is a helyén van, még össze kell dobni egy vállpántot (persze hogy találtam földszínes-csíkos maradékot) Erre a pántra kell tenni egy speckó tartozékot, hogy a hossza állítható legyen, a végére pedig egy rugós kampó kerül, amivel csatlakoztatni lehet majd az ö helyére.Van ennek egy neve is,de most úgysem jut az eszembe.
           És akkor most,elkészült a nagy mű,ha majd megint elkap a hév,még majd kerül bele egy két színben anyagában passzoló tároló, kisebb és nagyobb a rendtartás könnyítésére.De nem most.Ennyi időt saját magamra rég szántam, talán ha nem feltűnősködöm kimehetek az utcára így is, színben anyagban passzoló tárolók nélkül is. 😉