Tűvarázslat

Gyere velem az Operába!

Annyiszor, de annyiszor ültem neki hogy mesélek…. de valahogy nem ment. Túlságosan tele volt a lelkem, még mindig röpültem, ezért úgy gondoltam sok leszek, meg nyálas…. Amikor az ember megszerzi magának álmai munkáját, képtelen tárgyilagosan látni…... Tovább »

Liebster díjat kaptam

Internetes kalandozásaim közben már akkor feltűntek ezek a kis színes plecsnik a blogokon, amikor még eszembe sem jutott, hogy én is írni fogok egyszer. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ez vajon hogy működik? Hozza a mikulás, vagy generálja egy titkos program? Esetleg bizonyos számú nézettség után automatikusan megjelenik a blognak otthont adó szerver jóvoltából? Nem… Tovább »

Függőben…

Annyiszor megfogadtam már, hogy mértéktartó leszek, nem hanyagolok semmit és senkit a varrógépem miatt. Nyilván a fogadalmat mindig komolyan is gondolom, abban a pillanatban. Eltervezem, hogy készítek magamnak egy napirendet, de nem csak elkészítem, be is tartom… Aztán leülök a varrógéphez. Egyre korábban kelek, hogy minél hosszabb időm legyen fogadalmam betartására, de eddig még minden nap… Tovább »

Mi köze a futásnak a foltvarráshoz?

Fura kérdés, ugye? Pedig ha végig gondoljuk teljesen logikus. Mit is csinál az ember varrás közben? Ül, üldögél, órákon át. Ha nem mozog úgy egyébként, és nem is tini már, akkor a kis spórolós szervezete elkezd gyűjtögetni. Popsira, karra, derékra, bokára. Senki ne vegye magára, a mese rólam szól 🙂 Jó, nekem a pajzsmirigyem is… Tovább »

Vallatószék 12 – Ápolónő

Sokan vagyunk, sokfélék a Cafeblog VIP-es csapatában. Összetartozunk, de nem ismerjük egymást, az utcán valószínűleg simán elsétálnánk egymás mellett, akár azzal a társunkkal is, akivel  előző nap közösen szerkesztettük a Facebook-os oldalt.  Ezen akart változtatni az aki kitalálta, hogy válasszunk párt magunknak, kérdezzük ki, írjuk meg egy posztban, így próbáljuk megismerni  és megismertetni egymást, ki-ki a saját olvasótáborát… Tovább »

Tavaszi ünnepségsorozat miatt, igazoltan hiányozgató…

Nem nagyon okozott problémát eddig, hogy miről is írjak, hiszen annyi szépséges dolog van a világon… Ami megakasztotta a klaviatúrát mostanában az, hogy egész más, személyes dolgokon jár a fejem. A tavasz nálunk csupa nagy eseménnyel lesz tele, két ballagás és egy esküvő teszi még szebbé ezt a számomra amúgy is kedves évszakot. De…. Én… Tovább »

Csak rongyok?

    Érdekes rongyokat lehet találni egy turkálóban… Most nem a márkás, alig használt ruhákra, az áruházi maradékokra gondolok, amikben még az árcédula is benne van, bizonyítandó, hogy soha még senki nem feszített benne, még csak nem is a lakástextil turkálókban fellelhető, fillérekért megvásárolható kövér negyedekre vagy a szállodákban leselejtezett madeirával díszített ágyneműkre. Ezeket általában mindenki értékeli… Tovább »

Az a mesebeli házikó…

Évekig építkeztünk, alig vártuk, hogy beköltözhessünk.. És eljött az a tél amikor a karácsonyra, már az új házban készültünk. Álmodoztunk, tervezgettük hogy tegyük minél szebbé az ünnepet. Kitaláltuk a gyerekekkel, hogy sütünk mézeskalácsot… Először csak a szokványos formákra gondoltunk, megdíszítve ezzel-azzal…. aztán eszembe jutott a mesebeli mézeskalács házikó, és már nem volt megállás… Persze, hogy elmesélték a barátoknak… persze,… Tovább »

Ne felejtsünk el örülni…

Telnek a napok, egyik a másik után….munka, család, munka, család. Megyek az utcán, az emberek örömtelenül néznek maguk elé, sietnek , dolguk van. Sok dolguk. Néhányan állnak csak meg beszélgetni, onnan is inkább csak a panasz hallatszik… Nehéz időket élünk, sok problémával küzd mindenki… Süt a nap, ereje is van még, ajándék ez így novemberben. Kesernyés… Tovább »

Kiszakadva a világból…

Rengetegen vagyunk rongymániások, mind elgyengülünk egy-egy szép textil láttán, és hiába a fogadalom – miszerint egy darabig egy centit se- akkor is veszünk belőle….. Még bűntudatunk sincs miatta, hiszen inkább rongyra, mint gyógyszerre költsön az ember, ugye… Úgy megnézném egyszer azt az összmennyiséget, amit felhalmoztunk… Biztos  sokféle gyönyörűségből állna az a lánchegység… Sokan nem értik, hogy tud boldoggá… Tovább »

Lázálom…

Én, az átlagos foltvarró úgy gondolom, ez a közös munka megérdemelné, hogy minden országos rendezvényen megcsodálhassuk újra meg újra….Van aki még nem látta csak képen, és olyanok is akadnak, akik látták már, de boldogan elzarándokolnának ahányszor csak lehet…. Tudom, hogy  vigyázni kell rá, de ennek a takarónak az eredetije sokkal régebbi, mégis megoldható a kíméletes láthatás……. Tovább »

Ismétlés…

Biztosan észrevettétek, hogy a múlt hét az ismétlések hete volt…Részint beteg voltam, részint lassan letelik a fél év amit VIP – bloggerként tölthettem el. Terveim szerint az utolsó napokat akartam visszatekintéssel megtölteni, de az a fránya vírus előbbre hozta, még gondolkodni is fájt, nem hogy írni…. Körülbelül két évvel ezelőtt kerültem Közétek, senkit nem ismertem akkor… Tovább »

Sárisáp

Kitaláltuk, megbeszéltük, volt aki segített a szervezésben nem is keveset… Eljött a nap, becuccoltam az autóba, nagyképűen azt gondoltam én aztán mindent összekészítettem, semmi nem fog itthon maradni…. Keresztülvágtam hegyen völgyön, elmentem oda , ahol eddig én még sosem jártam, pedig csak három határnyira van innen. Útközben megállapítottam, hogy majd visszafelé vigyáznom kell az erdőben,… Tovább »

Szabadnap…

Tegnap nem varrtam egy centit sem, utólagos beleegyezésetekkel kivettem egy szabadnapot. Kapolcsi kukucskálódásra vágytam… Készítettem Nektek pár fotót, hogy kárpótoljalak Benneteket az elmaradt Blokk-tanodai nap miatt. Nagyon sajátos hangulata van ennek a helynek, valahogy kívül rekednek a hétköznapi, stresszes torzsalkodások, a rohanás. Mindenki jól érzi magát, boldogan fürdőzik a lassabban hömpölygő időfolyóban. Akik itt laknak ilyenkor megnyitják… Tovább »

Csak egy rossz álom….

  Nagyon sokan hajózunk a rongyok tengerén….Más-más hajóban ülünk, mások a céljaink. Vannak akik puccos jachtjaikban szelik a habokat és vannak akik cseppnyi lélekvesztőben uralják a hullámokat. Van, ki a saját útját járja konokul, és van aki mások nyomában evez szakadatlan. Egyesek tudják merre tartanak és tántoríthatatlanul törik a hullámokat, időnként megborítva, majd újrakezdve. Akadnak olyanok… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!