Tűvarázslat

A bűnbánat nélküli daraboló története

Sokan ismerték, tudták róla, hogy megszállott. De azt hogy képes előre megfontolt szándékkal, orvul letámadni, és szisztematikusan feldarabolni áldozatát, pláne advent idején, azt senki nem hitte volna.

Olvassunk bele a vallomásába, hátha sikerül megértenünk ezt az elvetemült asszonyt.

A koránál fiatalabbnak látszó, átlagos külsejű nő arcát átszellemült mosoly ragyogja be, miközben mesél. Megbánásnak halvány nyoma sem fedezhető fel viselkedésén, inkább mintha büszke lenne különös tettére.

Akkor most kezdjük elölről… Mondja el részletesen, hogy mi késztette erre a kegyetlenségre!

Egyszerűen nem bírtam ellenállni…. Már akkor tudtam, hogy ez lesz a vége, amikor először találkoztam vele. 

Hol is találkoztak először?

Az áruházban jött szembe és kikezdett velem, csábítóan kellette magát, nem tudtam levenni róla a szemem. Elbűvölt a megjelenése, kellemes külseje. Ritkán látni hozzá hasonlót. Muszáj volt megszereznem, bármi áron. Kellett nekem, de azonnal. Gondoltam hazaviszem a férjemnek ajándékba. Nem először éltem ezzel a trükkel.

20151209_191242 (1)

Szóval bevallja, hogy már máskor is elkövette? Tisztában van vele, hogy maga menthetetlen?

Igen, de megtanultam együtt élni vele, senki sem tökéletes. Különben meg nincs is ebben semmi borzasztó. Sosem estem nekik azonnal kérem, megvan a régi, bevált módszerem.

Hogy senki ne fogjon gyanút, sokáig kényeztetem, gondoskodom róluk. Minden hétvégén illatos fürdőbe hordom őket, ránctalanító kezeléseket kapnak. A férjem imádja mindegyiket, szinte  élni sem tud nélkülük. 

Higgye el, hónapokig elnyomtam magamban ezt a sokak számára érthetetlennek tűnő késztetést, de egyre gyakrabban láttam magam előtt darabokban heverni. Lassan gondolni sem tudtam már másra. Álmomban ezerszer megtettem…

Úgy éreztem egyre sürgősebbé válik, hogy elhitessem az urammal, új kedvencének nagyon megkopott a szépsége, ideje lecserélni. Aztán az egyik alkalommal, amikor a kezeim közé került, már képtelen voltam az eszemre hallgatni, felülkerekedtek az ösztönök.

-Ez magának tényleg ennyire természetes? Úgy őszintén, nem szégyelli magát? Legalább próbáljon már úgy tenni, mintha megbánta volna! Maga egy visszaeső bűnöző, egy sorozatgyilkos!

De kérem én szebbé tettem az életüket! Hozzásegítettem, hogy kizökkenhessenek a hétköznapok szürkeségéből, jobb társaságba kerülhettek, új életet nyertek általam.

20151209_191419

-Hát nem vagyok biztos abban, hogy maga normális… Na folytassuk, legyünk már túl rajta! Elképesztő, amiket itt összehord.

Pedig igazán nincs ebben semmi elképesztő, fogja már fel! Esküszöm a legélesebb ollóimat és késeimet használtam, hogy ne okozzak maradandó sérüléseket bennük. Gondosan ki is keményítettem őket, maximális tisztelettel bántam velük mindvégig…

20151209_191258

-Uramisten! Ne okozzon sérülést? Hiszen apró darabokra vágta, a nyakát és az ujja darabjait a kukába gyömöszölte! Maga menthetetlen..

 Az nem olyan kuka… Onnan még van visszaút, oda csak ideiglenesen kerülnek az áldozatok, többségüknek megkegyelmezek. Szinte alig dobok ki belőlük valamit…

20151209_191204 (1)

– Ne vigyorogjon már, könyörgöm! Legalább tegyen úgy, mintha megbánta volna!

– A férje mikor fedezte fel, hogy a sértett eltűnt az életéből?

Ugyan kérem! Legalább harmincból válogathat nap mint nap, tényleg azt hiszi, hogy feltűnt neki? Egyébként, ha tudni szeretné, mind nekem köszönhetik, hogy kiemelkedhettek a tömegből, és elindulhattak egy szebb jövő felé.

20151209_104203

A kihallgató tiszt láthatólag feladta, már nincsenek kérdései. Üveges, riadt tekintettel hallgatja a nőt, és belehasít a felismerés, talán vele is történt már ilyen, lehet az ő egyik kedvencét is összekaszabolták? És ő sem vette észre…

Hogy szerette azt a hajszálcsíkos kék ingét, és azt sem tudja mikor látta utoljára…. meg azt az apró zöld kockásat, azt vajon mikor vette fel legutóbb?

 Megszólalt a lelkiismerete, belehasított a fájdalom…. hát milyen ember ő? Ember egyáltalán ?

Teljesen összeomlott, megadóan hallgatta a nőt, a szerepek rég felcserélődtek. Oda a magabiztossága, érzi ezt a csatát csúfosan elvesztette.

Egyetlen esélye van arra, hogy megtarthassa pozíciója még fellelhető aprócska morzsáit. Úgy kell tennie, mintha értené amit ez az asszony -angyali mosollyal az arcán- lelkesen magyaráz neki.

Tudja kedvesem, egyre többen vagyunk, akik pontosan tudjuk, minden férfiing titkos vágya, hogy eljön érte valaki, aki többet lát benne addigi földhözragadt sorsánál. Megszabadítja gombjaitól, kimetszi belőle a vastag varratokat, majd finoman miszlikbe vágja és attól a szerencsés pillanattól kezdve soha többet nem kell a ruhásszekrényben gyűrődnie.

Szabadon eggyé válhat hasonló sorsú társaival, békében egy nagy egészet alkotva. Büszkén terpeszkedhet a hálószoba közepén, a franciaágyon, takaróként, vagy díszpárnaként. Kinek, hogy hozza a jósorsa. 🙂

Ha tetszett amit olvastál, örömet okoznál egy megosztással.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!