Tűvarázslat

Függőben…

színes

Annyiszor megfogadtam már, hogy mértéktartó leszek, nem hanyagolok semmit és senkit a varrógépem miatt. Nyilván a fogadalmat mindig komolyan is gondolom, abban a pillanatban. Eltervezem, hogy készítek magamnak egy napirendet, de nem csak elkészítem, be is tartom… Aztán leülök a varrógéphez.

Egyre korábban kelek, hogy minél hosszabb időm legyen fogadalmam betartására, de eddig még minden nap kudarcba fulladtam. Pedig próbálom ám…

Csak az a baj, hogy még alvás közben is jár az agyam, most már ott tartok, hogy álmomban is varrok vagy rajzolok, esetleg azon gondolkodom, milyen téma érdekelheti azokat, akik olvasnak engem. Van, hogy  ötletem támad, ami reggelre köddé válik, így aztán egész nap próbálom felidézni mi is volt az a korszakalkotó…..

Az összes általam használt ketyere fotókkal van tele, van amit én követek el, van amit elmentek, mert gyönyörűnek találom. Nincs  üres boríték amit ne firkálnék teli cirkalmas virágmintákkal….. Képek tárgyakról, virágokról, kövekről, kerítésekről. Takarók, terítők, táskák…… Látszólag semmi közük egymáshoz….de meg tudom magyarázni 🙂

A fények, a formák és a különböző tárgyak  struktúrája az ami megfog és muszáj elraktároznom az agyamban. Úgy érzem nincs messze az idő, amikor megszólal egy sziréna és megjelenik  homlokomon – memória megtelt-

Na akkor mi lesz?

Közben tudom, hogy ezer más fontos dolog is van az életben, tennivaló is bőven, és mégsem vagyok képes azt a nyamvadt napirendet betartani. Mindig ugyanabba a csapdába futok bele, most varrok egy kicsit, aztán megcsinálom ezt meg azt. Aztán varrok egy kicsit, aztán megint egy kicsit, aztán már mindjárt felállok és abbahagyom, legfeljebb ma ezt nem csinálom meg, csak azt. Jó, ha már idáig jutottam akkor jobb is, ha ma csak varrok és majd holnap megcsinálom azt is, meg mást is, csak most még varrok egy kicsit… A házimunka- cunami pedig fenyegetően sokasodik, és erőt gyűjt hogy fölém hatalmasodva, rám omolhasson és betemessen.

Azt is észrevettem, hogy a kreatív énem újabban nem jön elő a varrószobán kívül. Kínszenvedés kitalálnom mi legyen az ebéd és nem tűnik fel, hogy a héten főztem már olyat. Kétszer is… Megígérek dolgokat, aztán megesküszöm rá, hogy nem is hallottam róla egyáltalán. Ugyanakkor  pontosan tudom hol , mit láttam, hol olvastam arról az érdekes technikáról, melyik általam ismert cég mit dobott a piacra, amit ki kéne próbálnom, meg kellene varrnom, le kellene tűzzek….. Most mi van, beszűkült a tudatom?

Szerintetek?   Nagyon súlyos? Megmaradok?

Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Teési-Vass Zsuzsanna says:

    Örülök,hogy leírtad Klára.Így aki elolvassa az enyémet, elolvassa a Tiédet is, és megnyugszanak, hogy nem csak az ő problémájuk, hanem közös :)Az meg hogy megoldásokat is felsoroltál külön jó.Lehet válogatni közülük.
    Leírni és kipipálni a tennivalókat azért is jó, mert kiderül belőle, hogy sok minden elkészült, csak el is felejtettük, mert ami az igazán fontos nekünk -na mi is? szóval az még mindig nincsen kész és valójában az miatt öl a lelkiismeret furdalás.Csak az el nem végzett házimunka látszik, az elvégzettet mi magunk is természetes állapotként kezeljük 🙂

  2. Klára Gelencsér says:

    Nyugi, megmaradsz. Jó állapotban, ha mozogsz eleget. Ha nem, azt majd megbánod, de akkor már késő lesz.
    Régebben és is varrtam amennyit csak tudtam, és firkáltam, és este meg reggel, vagy éjjel felébredvén, még az ágyban is kattogott az agyam. Ma már nem, mert keveset varrok, de most elkezdtem vagy 3 hónapja egy nagy takarót, és csak nagyjából terveztem meg, és így mostanában megint “varrok” az ágyban. Főleg most, mert a befejezéshez kevés az anyagom.
    A memória sohasem telik be, csak az ujabb és ujabb dolgokból egyre kevesebb ragad bele. Pecsvörkösen magyarázva: régebben vásárolt, kapott, gyüjtött anyagaimra jól emlékszem, de úgy az utolsó 4-5 évben vettek közül csak kevésre. Éppen tegnap előtt suvasztottam vissza hosszas kint lét után az ágy alá 2 doboz anyagot, de előbb megnéztem, mi is van bennük. Volt olyan anyag is, amire akár megesküdtem volna, hogy sohasem láttam. Pedig úgy 2-3 hónapja egészen biztosan, amikor a dobozt elővettem és kirámoltam minden barna anyagot. Arról nem is beszélve, hogy tán 2 éve vehettem.
    Én elvileg elég tervszerűen élek. Mindig vannak leírva éves terveim, amiknek a felét sem tartom be, és vannak rövid távú terveim, amik szintén csak irányelvek. Ettől jobban betartok egy rövidebb tenni valók listát. Nem tudom miért, de nekem ilyen listáim régen is voltak, 40 éve egészen biztosan. . A Coca-colában, utolsó munkahelyemen persze a munkával kapcsolatban kellett éves terveket, havi és heti terveket csinálni és rendszeresen értékelni az előzőt. Mindenki morgott, csak én nem.
    Ami nekem a leghasznopasabb az az azonnal meg kell csinálni lista. Ha sok a restanciám, akkor összeírom, lehetőleg az elvégzés sorrendjében és kiszemelek egy közeli napot, főleg olyat, amikor a férjem az úpesti piacra megy, és sokáig nem jön haza. És megfogadom, addig nincs varrás vagy rejtvényfejtés, olvasás, vagy fészbuk, stb., amig a listán van még teljesítetlen dolog. És ezt a fogadalmat mindig betartom. és utána általában 4-6 hétig nem kell ilyen lista.
    Én is nehezen találom ki, hogy mit főzzek, és ez 40 éve is ugyanekkora probléma volt, csak akkor még főztem bonyolult munkaigényes ételeket és sohasem főztem 2 napra. Ma már levest akár 3 napra is, húsételt többnyire 2 napra, és munkaigényeset csak ha nem fáj nagyon a lábam és valami különleges alkalom van. Viszont elég jól tudom, hogy ez vagy az mikor volt utoljára.
    Node mi nem vagyunk összehasonlíthatóak, nagyon nagy a korkülönbség (6 nap és 73 leszek), de talán jól esett olvasnod, hogy más hogyan boldogul az ilyen problémákkal.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!