Tűvarázslat

Mi köze a futásnak a foltvarráshoz?

Fura kérdés, ugye? Pedig ha végig gondoljuk teljesen logikus. Mit is csinál az ember varrás közben? Ül, üldögél, órákon át. Ha nem mozog úgy egyébként, és nem is tini már, akkor a kis spórolós szervezete elkezd gyűjtögetni. Popsira, karra, derékra, bokára. Senki ne vegye magára, a mese rólam szól 🙂

Jó, nekem a pajzsmirigyem is felmondott már régen, visszavonult, csupán külső szemlélődőként vesz részt a munkában, csak drukkerként van jelen az életemben. Ellendrukkerként.

Szóval, ha az ember összes ruhája egyszerre megy össze deréktájon, elgondolkodik. Számba veszi az összes lehetőséget a változtatásra. Kevesebbet eszik, elhagyja a kenyeret, süteményt csak vizet iszik. Igen, ezek a dolgok jelentenek egy kis változást, de nem túl nagyot, hisz varrni még mindig csak egy helyben ülve lehet.

Diéta ide vagy oda, maradnak a kívülről nézve vicces mozdulatok és fura jajgatások, amikor az ember feláll és elindul-na egyéb dolgai  felé.

Nem én voltam az értelmi szerző, éppen varrásról beszélgettünk az egyik barátnőmmel, mikor mesélte, hogy ő bizony szokott futni. Ahogy mesélt, nekem befészkelt az agyamba ez a lehetőség, mint megoldás.

Talán akkoriban kezdtem el, esténként kézzel varrogatni tévézés közben, lecserélve az olyankor szokásos szobabiciklizést is üldögélésre.

tvzs3

Gondoltam egy nagyot, és fejben összekötöttem a kettőt. Mondom is,  miért tűnt nekem logikusnak. A kézzel varrás gyönyörű dolog, de az elhatározástól a célig bizony sok idő eltelik. Apró részecskékből áll össze, sok türelem és kitartás kell hozzá. Így van ez a futással is, pláne ha az ember, életének a “B” verziójában, azaz 50 felett áll neki. Nagyon kell hinni magunkban, annak ellenére, hogy sokáig nem túl sok látszata van a dolognak, ha csak az nem, hogy elkezdünk furcsán járni az izomláztól, és többet jajgatunk mint előtte, szinte minden mozdulatnál.

De…  A kézzel varrott takaró egyre csak nő, a futást -igen nagy jóindulattal- még mindig csak kocogásnak nevezném, viszont kezdem érezni a mozgás jótékony hatásait is. Sokat segít nekem, hogy a takarót nézve látom is, hogy bármilyen picit is teszünk hozzá, ha azt rendszeresen megtesszük, annak eredménye van. Nő a takaró és csökken a párna. Itt meg ott….

hexi

Szóval, egy szónak is száz a vége, ha Te is keveset mozogsz, de nincs olyan barátod, aki varrás közben a futásról beszél, akkor én indítanám el azt a bogarat, ami megmozdít. Én is kaptam a bogarat, nem lehetek irigy.

Persze, nem muszáj futni, lehet sétálni, úszni, biciklizni, mindegy. Állj fel és mozogj, hogy tovább varrhass párnák nélkül….

A következő linken olvashatsz az első futós élmények egyikéről http://lukafalon.cafeblog.hu/2015/06/03/futaaaas/

Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással 🙂

 

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Teési-Vass Zsuzsanna says:

    Bizony, üldögélés közben az ember formái egyre hangsúlyosabbá válnak 🙂

  2. Irén Fejős says:

    Zsuzsi nagyon jót írtál,és igazad van,mert a sok ülés bizony domborít eléggé 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!